Kunci in Germany

Ez a Blog a család és a barátok részére van fenntartva.

Augusztusi semmi és a palacsinták

Posztolva augusztus 24, 2013

Bár mondhatnám, hogy van miről beszámolnom, de sajnos elég egyhangúak a napok.
Bár nemrég volt egy munka e.ü. vizsgálat, de nem úgy mint otthon, hogy neked kell elmenni... A doki kivonult a céghez a petyerkájával ( hallás, látás, stb mérőeszközök) s amikor volt időnk, akkor szépen egyesével fölmentünk hozzá. A látás 100 a hallás 98%-os lett vércukor koleszterin OK a vérnyomásom volt egyedül magasabb, de a kollégámnak szintén ez jött ki, akivel naphosszat emelgetjük a 30-80 kilós autó és teherautó kerekeket pedig ő kigyúrt és egészségesen táplálozik.

Szóval amikor nem az autókat csinálom, akkor az új tárolórekeszeket töltöm a raktárban. Mivel már lassan egy éve vagyok ennél a cégnél, többmindent rámbíznak. Például ügyfeleket fuvarozok a céges krafterral, hála az égnek csak rövid időre, de céges telót is rámbíztak, azzal a felkiáltással, hogy: " Áááh. Úgy sem kell használnod, 2 óra múlva amúgy is zárunk, ilyenkor már nem jön senki... " A tag elment, rá két percre már csörgött is. Jöttek fuvarozók, meg egy futár is. De persze e mellett csinálnom kellett a többi dolgomat, szóval remek volt. Másnap megmondtam, hogy ezt a továbbiakban ne erőltessük, mert senki nem mondta, hogy ezek az emberek, akik ugye "úgysem jönnek már ilyekor" vinniük is kellett volna ezt-azt. Na mindegy.

Ahogy közeledik az ősz, úgy szép lassan indul befelé az üzlet. A legjobb az egészben, hogy már most látjuk, hogy mennyire derékba fogjuk kapni a lószerszámot, mert el vagyunk mindennel maradva és a sötét felhők csak egyre tornyosulnak. A nagy magaziner targoncánk elromlott (a keleti kollégákkal keleti módszerekkel tartjuk életben, míg ki nem küldenek végre valakit) a raktáros nyomtatója szintén rosszalkodik,  és még sorolhatnám. A munka emiatt akadozik túlórázás, meg ami kell.Tegnap meló után, a kollégákkal legurítottunk egy-két sört aztán hazajöttem megfőztem, 8kor meg is tudtam vacsorázni, de ha későn eszem midig baromságokat álmodom, mint pl most is.

Azt álmodtam, hogy a céghez berontott egy csomó afrikai fegyveres és mi valamiért átálltunk a 2m átmérőjű palacsinták gyártására. Épp húztam a raktárban a raklapot amikor az egyik fegyveres neki állt hőbörögni, mert a lázadókat kereste, akik nálunk rejtőztek valahol. Há' mondom keressed őket, engem meg hagyjál békén dolgozni, mert még legalább három palacsintát meg kell csinálni. Azzal elment. A kollégáim szokás szerint támasztották a berendezéseket, pofáztak és röhogcséltek, és leszarták az egész kommandósdit. Én meg unottan várom míg a gép a palacsintát csinálja, mire odajön egy török csávó, hogy neki már rég úton kéne lennie ezzel a túrós palacsintával amit épp csinálok. Kérdezte, hogy mikor mehet már el vele. Mondom máris ha nyersen akarod. Akarta is, úgyhogy odaadtam neki úgy és löktem neki a békát, hogy akkor vidd.  Valamit még morgott a bajsza alatt, mire mondtam is neki, hogy. Ja. beléd is.
Aztán a főnök jött, és beszélt az emberekkel, mire odamentem én is, hogy mit mondott. Az emberek vitatkoztak, hogy mit hogy kéne. Kiötölték, hogy szarjunk rá, csináljuk úgy ahogy eddig. Mondtam, hogy akkor fix hogy nem lesz kész. A kollégám erre azt mondta, hogy ha akarom, majd én befejezem. Há' mondom felejtő. Azért mert nincs nagyobb küblink, amiben bekeverhetnénk a tésztát az nem az én bajom. Én nem fogok ittmaradni túlórázni. Meg lett ugatva legalább fél éve a főnökségnek, hogy kell egy nagyobb edény, de ők csak vakarták a seggüket, hogy hááát nincs pénz, úgyhogy oldjátok meg ezzel. Mutattam az órámon neki, hogy: Ötig. Úgyhogy együttes erőkkel hazaindultunk. Közben aztán jött két SWAT-os és begyűjtötték a kóborló afrikai katonákat, akik a cég peremvidékén bóklásztak. Hazaértem és a TV-ben láttam a tudósítást a megszállásunkról és az interjút az egyik bújkáló lázadóval, aki ágymatracnak álcázta magát és a falhoz támaszkodott. Mutatták is ahogy a nagy fehér matracból vírít a fekete arca, meg a végtagjai.
Aztán fölébredtem és a szememet dörgölve kérdeztem magamtól, hogy hogy tudok ilyen baromságokat kitalálni.

János 07 31

Posztolva július 31, 2013



Tovább»

Péntek délben indulok haza

Posztolva június 23, 2013

Még egy hetet kell dolgoznom és irány haza. Végre. Két hét kikapcsolódás. Ráadásul a Halászléfőzőn is otthon lehetek.







Pénteken a cégnél volt egy kis grillezés, mert most majdnem mindenki ittvan, a szabadságolások meg csak jönnek.





Tegnap meg voltunk bent Regensburgban, mert most van 40éves jubileumi Bürgerfest (szó szerint fordítva Polgárfesztivál, de így hülyén hangzik) ez amúgy nem olyan, hogy minden évben van. Az egész óváros tele, jópár négyzetkilóméternyi tömény fesztivál. Mutatványosok, zenészek, színpadokon zenekarok, és persze árusok, főleg kaja-pia. Hat! Ismétlem 6 lángos-stand volt, ezekből 0 Magyar. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem, de azért na. Nemigen álltunk meg pantomimeseket, meg zsonglőröket nézni, mert 1 lejártuk a lábunkat, mire bebarangoltuk a placcot, 2 így is csak kb 65%-át láttuk, igaz a fő színpad a Dómtéren volt. Az egyik kollégám kalauzolt, mert ő azért mégis jobban ismeri a várost. 

A 2011-esről itt egy diavetítős video, ha érdekel valakit.

http://www.youtube.com/watch?v=edgu7XTVJgM

Nem lőttem túl sok képet, amit majd kirakok javát a netől gerebléyztem össze. 















Na szóval iszogattunk meg mászkáltunk, de nem volt gáz, mert vonattal voltunk.

Szóval egyenlőre ennyi, majd megyek, aztán a többit élőben.



Az árvíz Regensburgnál

Posztolva június 4, 2013

Na nem csak Regensburgban van árvíz, hanem itt kb mindenhol, ahol folyik valami. Lejjebb Passauban elöntötte az óvárost, lent kiöntött a Chimsee és egy fontos autópályaszakasz most víz alá került pár napra. Van ahol tanítási szünetet rendeltek el.



Sinzing alacsonyabban fekvő részeit is elöntötte már a víz.







Elhagyatott ladik a mezőn

 

Aztán bementünk a városba. Mivel egyes szigeteket, területeket már ott is elfoglalt a víz, ezért elég nagy kavarodás volt, meg enyhe szennyvíz szag, ami érthető is.



könnyűszerkezetes mobil gát. Az elemek gumírozott elemekkel van összerakva, így majdnem teljesen vízzáró. Egy este alatt dobták össze.








Az Érsekcsanád magasabban van, mint a pad. A sétány szintje fölött van a víz kb fél méterrel.



Az utca túloldalán viszont ezek a zsákok nem fognak sokat érni, ha áttörne a víz. A többi zsákrakáson is inkább ittak és cigiztek az emberek :)



Az évszázad árvize. Így nevezik itt. Ezt mutatja a HW 100 tábla is.







Talán látszik mennyi ember volt a kőhídon. Ha nem látszik, elmondom. Sok.



Ez a fal nem bírhatta túl sokáig. Egy éttermet próbáltak vele védeni, de nem sikerült. Aztán már csak ott dobálta az ár ide-oda.



Ott a másik fele is a vízből épphogy kilátszik. De az ablakokat "bedeszkázták" így azlrt tart valamennyit.



Kicsit ereszt, de azért tart.



A felvételek a tetőzés környékén készültek fél 9 körül.

És két videó a két hídról.

http://indavideo.hu/video/20130603_202525

És a Vashídról, de sajna betelt a tárhely így nem lett teljes.

http://indavideo.hu/video/20130603_203150

Majd kiváncsi leszek mi lesz ebből otthon.

Felejthetetlen hétvége a Salzburgringen

Posztolva május 22, 2013

Ha jól emlékszem pénteken este láttam a totalcar.hu facebook bejegyzését, miszerint :



A homlokomra csapva realizálódott bennem:
"Ez most van?"
Akkor kezdtem üzemanyagot számolni, meg jegyárakat nézni.

Szombaton dolgoztam, de reggel fölhívtam a jegyirodát, és mondták, hogy minden ok. 

Szombat délután kinéztünk még a regensburgi (majális? búcsú?) fesztiválra amit Dult-nak hívnak. Öcsém szarrá lőtte a céllövöldét, vettünk egy magyar zászlót, aztán hazafelé ellátmányt a vasárnapi versenyre.



Este néztem egy országúti útvonalat, hogy ne kelljen körbe menni pályán. Akkor még nem tudtam, hogy az autó navigációs rendszere az osztrákoknál csak az autópályát ismeri.

Pirkadatkor nekivágtunk a kalandnak.



A pálya kihalt volt. Mikor letértünk az országútra, csak pár autó lézengett, jó tempót tudtunk diktálni.



A határhoz közeledve álmos kisvároson vágtunk át, ahonnan már felsejlettek előttünk az Alpok hegyes ormai.

Aztán mikor az utiterv kártyavárként omlott össze a navi tehetetlensége miatt, kicsit romlott a morál. A táblákat követve haladtunk Salzburg felé, mikor elértük a határfolyót.



Burghausen - A vár és az alatta elterülő óváros.

De mi rendíthetetlenül robogtunk délnek, hogy, hamár irányt tévesztettünk, legalább körbe, az autópályán odajussunk.



A hegyek egyre nagyobbak lettek előttünk, mire végre valahára találtunk egy kutat, ahol árultak matricát. 

Aztán csak mentünk mendegéltünk pár házból álló falvakon keresztül dombokon át a kanyargós utakon, mire végre megpillantottuk az utat. Az első autópályára felvezető táblára azonban még várni kellett.



Szerencsére az sem váratott sokáig magára. Úton voltunk. Telefonon még segítséget kértem tesómtól, hogy melyik lehajtó, és annyi. 

Az izgalom meg persze egyre fokozódott.

http://auto.indavideo.hu/video/WTCC_fele

Végül is odaértünk.


Letámasztottam a vasat a mezőn, aztán uzsgyi.

Felvettük a jegyeket és tepertünk le a pályára, mert épp akkor ment a bemelegítés.


Ez a látvány tárult elénk a dombról.

Az átjáró alagút felé haladva épp egy BMW csapódott a gumifalba



Aztán a pályára érve sátrakban álltak a különféle autók, meg aztán a kötelező alkatrész gyártók, póló árusok, kajáldák vip-sátrak stb.

Ez pl az Osztrák-Magyar Monarchia Suzuki Kupa egyik magyar csapatának "boxa"



Aztán jöttek a pályára készülő ETCC (European Touring Car Championship) versenyzői bemelegíteni.




Persze hogy itt is vannak magyarok :)



Elindultunk a paddock felé











Aztán a Box tetejéről néztük ahogy kirajzanak.

http://indavideo.hu/video/ETCC_boxbol

Mivel sok magyarral összefutottunk ránk is ránk köszöntek, kicsit magyaros hangulatban voltunka ezért mikor a paddockból visszafelé belebotlottunk Zengő Zoliba



a csapat tulajdonosába, vele is lekezeltünk, szóba elegyedtünk, hogy mikor mi hogy lesz. A tesóm mondta neki, hogy azért így egész más, mint amikor látja őt a TV-ben. Erre Zengő: "Hol láttál?  A KékFényben mi?" mondta nevetve, majd ő is ment a dolgára.

Ezután felültünk a kő tribünre, amit többször is mutatnak ugyan a TV-ben, de zsúfolt és nem olyan jó a kilátás.

http://indavideo.hu/video/DSCF1494

Innen lesétáltunk, mert az ETCC-sek amúgy is vissza kocogtak a pályáról.

Azért vicces, amikor a versenyzők letűrt overállal mászkálnak az emberek közt. A legendás Tarquini, Tom Coronel akik már akkor versenyeztek, amikor még kis szarosok voltunk a bátyjámmal,  ők már nemzetközileg elismert kupákon verettek. 

De ami ezek után jött.

Sétálunk nyugisan, mire kiszúrtam Szabó Róbertet

a Hondás sátorból kilépve, nem sokkal utána a Totalcar egyik oszlopos tagja, Vályi "Omm" István

Aki a rendszeresen látható szerda esténként a DoQ csatornán a Totalcar-ban. Ja és Répa Kata, akit talán az rtlklubos autós műsorból ismerni.



Megfékeztem öcsémet, hogy hőőő, itt mi megállunk, nem látod, hogy kik ezek?

Illedelmesen köszöntünk, lekezeltünk, mondtuk, hogy nagy TC-sek vagyunk stb...

Aztán Pistáék mondták, hogy, ha van kedvünk, tartsunk velük a tribünre. A BMW-sek már készülődtek a pályára. Azt hittük az valami VIP lelátó, mert sátrak között parkolón át vezetett oda az út. Ez azért is volt jó, mert nem volt olyan zsúfolt, mint a fenti kő tribün.


Palóc Pista felhívja öcsém figyelmét arra, hogy a fényképezőgép kapacitását a versenypályára koncentrálja. Röviden: Fuck Off van a Salzburgringen (azért ő is röhög) :D

A BMW-sek gördülő rajtja:

http://indavideo.hu/video/DSCF1497

Beszélgettünk, miközben Makai György a 4. majd 7. helyről feljött a dobogó második fokára.

Aztán Pistával vártuk a BMW-seket a pálya fő utcáján, hogy elguruljanak, közben cigizgettünk, beszélgettünk. Aztán ő is elhúzott, mi is. Megkajáltunk stb, majd a WTCC Race 1 előtt ismét felmentünk a helyünkre.

http://indavideo.hu/video/DSCF1505

Lőttem pár képet a tv-ből is a nyilak ránk mutatnak:D






Mi így láttuk Rob Huff-ot...


...Ő meg így látott minket.

Jó verseny volt, a baleset is pont előttünk történt :D


Nagy a tülekedés a középmezőnyben


Engstlert kiforgatják és másik 2 autó a kavicságyban, ahogy mi láttuk.


És ahogy Engstler minket :)


... és ahogy a tv-nézők látták.


Az a két piros felső, azok ott mi vagyunk :D

A hátrasorolás miatt Norbi biztonságit autózva azért behozta az autót.



A második versenyre tartottunk fent helyet a két magyar szakújság írónak.

http://indavideo.hu/video/DSCF1543

Norbi második futama jól indult. Rajt után rögtön az élre állt, de sajnos visszaelőzték.





Verseny közben azért eszembe jutott, hogy itt vagyok a pályán és két szaktekintély kommentálja a történteket. Azért nem mindennapi dolgok ezek. Legalább is nekem.

http://indavideo.hu/video/DSCF1549

Aztán ugye folyt a Race 2, reménykedtünk, hogy Monteiro feltartja a háromszoros világbajnok Yvan Müllert, de a francia Chvrlettje motorerőben még mindig a mezőny felett áll. Hiába, az egy kiforrott technika.



Végül Michelisz azért a dobogó harmadik fokára felállhatott, de az arca nem volt felhőtlen. Jobban örült volna, ha Müller nem csak úgy "átgyalogol" rajta, hanem éles küzdelmet vívhatnak, de sajnos ez van.



A versenyhétvége előtt kb a 6. helyre várta magát Norbi, meg ugye volt ez a kretén büntetősdi a stewartok részéről szóval...

http://indavideo.hu/video/DSCF1565

Örült a harmadik helyezésnek is, meg a sok rajongónak is. Mi a Podium után Norbi boxánál vártunk.



http://indavideo.hu/video/DSCF1566

Aztán kiderült, hogy a tömeg a kamion előtt gyűlt össze, amiből nem hallottunk semmit. Mi vártunk, ott mászkáltak a szerelők, Norbi barátnője, szülei, de ő sehol.


A sisak ittvan. Gondoltam ő is.




Hallottuk, hogy hátul örömködnek, mint az állat, elindultunk oda, erre a két kamion között szembe jött velünk Michelisz Norbert. Kicsit megilletődtünk, mire Ő:

-Nem kísértek el a boxig srácok?
Mi meg:
-Há' má' hogy a viharba ne :D
Gratuláltunk neki, és megkértük, hogy vésse alá a cuccainkat. Míg dedikált, váltottunk pár szót a versenyről meg ilyenek, azzal elköszönt és eltünt a kulisszák mögött.


Öcsém sapkája


A zászlónk

Na mondom ennyi. Úgy is jön az eső. Gondolkoztam mit lehetne még, de jóval több dolog történt, mint amire számítottunk. Igaz nem fényképezkedtem a hírességekkel, mert tudom, hogy ez csak nyűg nekik, de nekem az élmény elég, hogy beszélhettem velük. Amiért jöttünk, megkaptuk.

Kifelé menet még láttam Pistáékat a fejtágításon



Örök emlék marad ez a hétvége.

Az előző két hónap

Posztolva május 20, 2013

Őszintén megvallva nemcsak időm, de sok kedvem sem volt ide írkálni, mert javarészt rossz volt az idő, ha meg jó volt, nem ezzel foglalkoztam, meg aztán meló is volt dögivel. De mivel tegnap annyi élmény zúdult rám... Egyből jobb kedvem lett. A salzburgi versenyről külön írok majd, most az azt megelőző dolgokat írom le.

Mint azt már előzőleg írtam, elküldtek Münchenbe továbbképzésre.
Nagyon jó két nap volt, az oktatónknak is ez volt az első "osztálya", de szakmailag teljesen jó volt az egész, a szervezéstől a professzionális cuccok gyakorlati használatáig. Aztán este belevetettük magunkat az éjszakába a kollégámmal. Nem ragoznám túl a dolgot, a város szép, az emberek kedvesek, mi meg túl öregek a bulizáshoz.


A motel folyosója. A jobb oldalon azt hittem szekrények vannak, de kiderült, hogy azok a szobák ajtajai.


Szerény hajlékom.


A kilátás.


A folyosó ablakából.

Az iskolában is lőttem képeket, de sajnos azok elvesztek. Az éjszakai képek meg olyanok amilyenek sry.

Feljöttünk a metróból és elénk tárult a Marienplatz:




Az öreg városháza.


Járókelők este nyolc felé.


Ezt a templomot látni a motelból.


Este kilenckor már elhagyatott ez a kis belső utca.


A kijelző kb 2x3 emelet nagyságú volt, de csak az elhagyatott munkagépek nézték a lassú hullámverést.



A metróval vissza, majd egy buszmegálló és már vissza is értünk a szállásra. Jó volt ez a kis túra.


Húsvétkor hazamentem pár napra, aztán munkahegyek voltak. Mikor április közepén megjött az enyhülés, a bátyám ex kollégájának a vendéglőjét látogattuk meg Sankt Englmarkt kötelében



Még látszott a hó a Cseh határ hegyein. Szép a táj arrafelé. Majd még biztos megyünk, mert ha jó az idő, szombatonként tábortűz, szalonnasütés várja a vendégeket. És ott lehet aludni, ha az ember nem lenne képes a közúti közlekedésre.

Aztán Öcsémnek megmutattam a kicsit távolabbi környéket. Elmentünk Prunn várához.





Nem volt túl jó idő, de azért elvoltunk



Nem lettem volna ennél az építkezésnél sem kőműves, sem tetőfedő.









A kilátás azért így is szép volt. Majd még megyek arra, mert a következő faluban jó a száraz-bob pálya.

Aztán ellátogattunk a Laaber felé ami a település és a patak neve is.







Öcsém az irányadó tábla alatt.



Elnyaltunk egy fagyit, majd nekivágtunk a várnak, amiről kiderült, hogy lakják, ezért nem is mentünk be nagyon. Rendesen közművesített lakóházak vannak bent :)







Aztán kimentünk megnézni a Holdfogyatkozást is, de csak részleges volt.



A község határában



Eljött a május és a jóidő. Idén nem érdekelt a faállítás és az ivászat, inkább elmentünk tesómmal a Dunára. Igaz én már voltam Weltenburgban, de most kimentünk a vízre is.







Az azért vicces volt, amikor ütközőpályán voltunk a kirándulóhajóval, de valahogy senki sem röhögött.



Aztán hazafelé bementünk Kelheim óvárosába is egy kis desszertre. Hangulatos, már-már mediterrán hangulatú :)





A távoli épület Kelheim egyik nevezetessége, a Befreiungshalle.

Mivel a munkahelyen összehaverkodtam a két szlovák gyakornokunkkal, elmentünk a városban, mert hiába dolgoztak itt öt hetet, a belvárosba csak segítségemmel tudtak eljutni. Nekivágtunk hát négyen a városnak.



Viliam és Peter

A múlt hétvégén hazautaztak, mert letöltötték az idejüket. A szezon elmúlt, az alkalmi munkás Szergej is lelépett már. Ősszel újraindul majd a daráló, de addig takarék lángon dolgozunk.

Kb ennyi történt az előző poszt óta.

DE!

A következő részben, elmesélem utunkat a túraautó világbajnokság (WTCC) osztrák állomására.

Stay Tuned


Vasárnapi kirándulás

Posztolva március 17, 2013

Mult vasárnap szép volt az idő, így arra gondoltam meg kéne nézni a nem messze lévő másik várat Kallmünzben. Mivel már az öcsém is itt van, ezért ő vezetett. Szerintem szép hely, de beszéljenek helyettem a képek:





http://kep.psharing.com/725001.jpg









http://www.kephost.com/images4/2013/3/17/a1_2013_3_17_avaggaew67.jpg



A kilátás fentről:

http://www.kephost.com/images4/2013/3/17/a1_2013_3_17_4f9zt7de50.jpg











Sajnos mire leértünk megjött a rossz idő is, de az eső már csak a hazafelé vezető úton ért el minket.

Aztán este biliárdoztunk a közeli vendéglátóipari egységben, szóval elvoltunk.

Mára ennyi, majd jelentkezem.

Bye

Út Csehországba

Posztolva március 12, 2013

Ez is megvolt. Voltam én már korábban is odaát, de akkor nem szakmai céllal. Bezzeg most. Egy napon keresztül tanulányoztuk a teherkocsi abroncsok hibáit és az újra futózás technológiáját. A buszon a vez.ig. elmesélte az egész történetet, hogy az első világháború után hogy alakult a cég, aztán hogy a másodikban hogy alakult ki ez az egész ipar, hogy került a licensz amerikába, majd hogy hozták vissza, szóval hosszú történet na.



Mint látható az időjárás meglehetősen rossz volt. Reggel 7kor volt a start a cég elől, aztán még két helyen vettünk föl embereket a különböző parkolókban.



Hosszú volt az út, majd 3 óra. Ebből elég sok hegymenet. Ilyen 1200-1300m magas hegyek közt kavarogtunk.

Az időjárás miatt nem igazán fotóztam, meg ugye otthon mindenki tudja milyen ha egy település lepattant.



Az üzem is keleti hangulatú volt, de én dolgoztam volna otthon ilyen helyen.

Mikor odaértünk már mindenki éhes volt, de szerencsére reggelit azért hozott a helyi főnök.





Ez itt a konyha

Kaja után megkezdődött a körséta az üzemben, előadással egybekötve ugye.





Egész délelőtt ment a fejtágítás, és a beszélgetés az üzem vezetőjével, aki bevezetett minket a használt abroncs vásárlás rejtelmeibe.

De aztán fél 2körül lassan befejeztük a látogatás. És indultunk visszafelé a legközelebbi nagyobb városba Strakonice-éba. Ez kb 100km Prágától. Szép kis város.



Ez egy kultúrház, amit egyből ki is szúrtunk orosz munkatársammal együtt. Aztán a többieket fölhomályosították, hogy az mi is volt anno. 

A sofőr (aki mellesleg montenegrói) és a tanulónk ült le mellénk. Mi a haverommal a helyi sört kostoltuk meg:





Aztán a tanuló egy tipikusan bajor italt (búzasörös kóla) rendelt, amit csak itt ismernek. Mire a többiekkel így néztünk rá:



Mondtam is neki, hogy: Ezaz. Jó úton haladsz, hogy beleköpjenek a kajádba. A menü:
Májbombóc leves, egy tányéron: sült kolbász sült disznóhús, sültcsirke töröttkrumplival, és két mártás ezekhez. Majd a desszert, tojáslikőrös pudinggal töltött csokicsúcs és valami réteges tészták köztis krémes sütemény, ami szintén állat volt.

Majd ott is még egy kis beszéd stb majd 16:30körül elindultunk haza.





Strakonice



Úton



Vimperk



Újra Németországban.

Hazafelé már azért jobb idő volt, akkor tudtam pár fényképet csinálni, de mozgó buszból azért nehéz.

Este 7re értem haza szóval eléggé fárasztó egy nap volt.

A hónap végén újra továbbképzésre megyek Münchenbe, ezúttal egyedül és 2 napra. Majd arról is lesz beszámoló.

De addig is majd még jelentkezem más posztokkal

U.i.:
Menyus. Ha fejest csinálnak belőlem, hidd el kitalálok valamit az otthonmaradottaknak :)

2013 február

Posztolva március 1, 2013

Ritka alkalmak egyike, hogy tudok mit ide kirakni, bár a körülmények nem voltak túl optimálisak, így nincs sok kép. Sajnos a telefonom elromlott, s amíg nem lesz másik, nem tudok sunyiban fotózni. Így nem tudtam pl lefényképezni a Broki feliratú autósiskola autóját, se más érdekes betévedőt. Ígérem lesz másik nemsokára, és akkor majd megint tudok lesifotókkal szolgálni.Más.

Január közepén mondta a főnököm, hogy lesz egy továbbképzés, és lenne e kedvem elmenni az ujdonsült kollégával. Igent mondtam természetesen, mert ilyenen még úgy sem voltam. Igaz hogy az iskola sosem volt a szívem csücske, hogy finoman fogalmazzak, de gondoltam más ország, talán nem lesz gáz.
Később kiderült, hogy ez a továbbképzés Ulm városában lesz, ami innen mintegy 240km. Úgy volt, hogy lehet, hogy elvihetjük az egyik céges kocsit, de nem így lett, úgyhogy az én autómmal mentünk. Gondoltam majd kattintgatok a városban, mert nem egy rossz hely, de az idő pocsék volt, és nem a városban voltunk, hanem attól majd 15km-re egy kisebb településen.


Plintenburg, alias Visegrád. A képen nem néz ki nagy távnak :)

5 órakor már úton voltunk. Sajnos csomó útépítést fogtunk, az idő ködös, szuttyogós undormány volt, mivel ugye még tél van.


Útközben kb ekkor voltunk a legközelebb a városhoz. Bár úgy tűnhet, hogy nincs messze, a látszat csal. Nem mi vagyunk közel, hanem a torony rohadt nagy.


A Duna. Nem vicc, tényleg ekkora. Ez egy szűk része, de egy szélesebb szelvénye a városnál sem sokkal szélesebb, mint a Sugó.



Kicsit korábban a tervezttnél, de végre odaértünk. Persze mi voltunk az elsők, holtversenyben az előadóval.



Ebben az épületben voltunk, amire éppen nézünk az az étterem része. Ebédre egy tenyérnyi rántotthúst kaptunk sok sültkrumplival, és üdítővel, természetesen ez is be van építve az isklolázás árába.

Az épület alatt húzódnak az öltözők, ugyanis két oldalról focipályák vannak.




Ebben a részben volt az előadó terem.





Ezek már csak a romok, amit hagytunk, az asztal tömve volt minden földi jóval.


Háttérben a pálya. Olyan ez a terem, mint valami VIP páholy.


Nagyban folyik az oktatás

Igazából nem volt haszontalan ez a szeminárium, mert mi tanultunk egyet s mást. A cég emberei persze a saját termékpalettáját promózta keményen, de nem elvakultan. Nem szarozták le a többit, csak rámutattak arra, hogy szerintük az övék miért jobb.

A legjobban az egésznek a hangulata tetszett. Elindult az előadás, de a 15fős létszám nemigen volt még meg. Aztán elkezdett szállingózni a maradék. 10-15 perc után jött az első pár késő. A "tanár" bemutatkozott, majd mondta, hogy ott a kávé, a péksütemény szolgáld ki magad, és foglalj helyet. Már eltelt egy óra is, mikor az utolsó pár is befutott, de igazából nem érdekelte a tagot, azt is ugyan úgy örömmel fogadta, hogy "Egyé' igyá' üljél le..."


:) na nem ilyen volt, max a kajálás része.

Az egész elég kötelen volt. Minden ember előtt a brossúrákon kívül főleg csésze, pohár tányér volt. Előadás közben eszegetés iszogatás, beszélgetés az előadóval, és egymás közt, volt aki gondolt egyet és kiment telefonálni, volt aki csak levegőzni. Ez itt nem bunkóság, nem kell kéretszkedni, mert a te bajod, ha lemaradsz valamiről. Az oktatás díja be van fizetve, az oktató is megkapja a pénzét, így innentől tulajdonképpen irreleváns, hogy az ember mit csinál, vagy mit nem. Ha van egy kis esze, akkor figyel. Ennyi.
A történethez hozzátartozik, hogy a legelső helyet fogtam meg a szélen, mert közel az ajtó, a kajás asztal, és még látom hogy mi van. Persze épphogy belekezdett a mondókájába az öreg, én még javában a kávémat szürcsölgettem, amikor nekem szegezett egy kérdést, mivel én voltam az első. Néztem a többiekre, ők meg rám, aztán láttam hogy a tanár is kérdőn fordul felém. Ja mondom hogy kérdeztél valamit. Kómás voltam még rendesen, néztem a kivetített képen az egybefolyó betűket ami egy felsorolás volt. Kérdezte az öreg, hogy melyiket választom. Hmm mondom aaa másodikat.
Remek. Akkor kezdheted.
Kb akkorra raktam össze az előző 10másodperc darabkáit, és mondtam honnan jöttünk, kérdezte, hogy mi óta vagyok a szakmában, mit csinálok stb stb és akkor már tudtam, hogy ezegy ilyen interaktív folyamat, szóval nem az van, hogy meghallgatjuk, aztán elmegyünk.


A délutáni fejezetek alatt úrrá lett rajtunk a kaja-kóma, el-el pilledve fetrengtünk a székeinkben, az előadó is ülve lapozgatta a diákat a prezetációs fájlban, majd megnéztünk pár bemutató videót, és megbeszéltük, hogy mi volt a tanulsága, összegeztük az egésznapi programokat, aztán végre hazaindultunk. Én még fölmarkoltam egy 4-5 csokit útravalónak, aztán a parkoló felé vettük az irányt.



Jó 3óra volt visszafelé az út, egyszer a navi is megviccelt, de estére hazaértünk fáradtan, jóllakottan, tele tudással. Összességében szerintem megérte elmennem, és a főnököm is örült másnap reggel, hogy nagyvonalakban fel tudtam vázolni milyen témákat feszegettünk, meg hogy hasznos dolgokat tanultam ott. 

Nemsokára jelentkezem majd egy inkább képes poszttal, aztán 8.-án osztálykirándulásra üzemlátogatásra megyünk Csehországba, arról is lesz majd beszámoló.

Ez volt a Sisters of Mercy Hold No Pain Against the Dark Lord : Kiöntött Véragyam Lépésein című k**vajó dala

Bye-bye

Így farsangoznak errefelé

Posztolva február 9, 2013

Hadd kezdjem azzal, hogy itt a németeknél a farsang egy sokkal komolyabban vett dolog, mint otthon. Sokat isznak khm buliznak, jókat esznek, készülnek az alább is látható felvonulásokra (már aki) szóval kitombolják magukat a böjt előtt, ugyanis a bajorok igen vallásos népek és komolyabban veszik ezeket, mint otthon. Mielőtt belekezdenék a fotókba, csak hogy érzékeltessem, a "jókat esznek" pontot. A farsangi fánk.
Ez a default, az alapértelmezett:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/22/Faschingskrapfen-KG.jpg
Aztán a fejledtebbek:
http://www.br.de/radio/bayern1/sendungen/mittags-in-franken/Faschingskrapfen-102~_v-image512_-6a0b0d9618fb94fd9ee05a84a1099a13ec9d3321.jpg?version=1358520367322
És a felsőház:
http://sphotos-a.xx.fbcdn.net/hphotos-ash4/c67.0.403.403/p403x403/252791_10151180957746176_351801656_n.jpg



Minden félével megtömve, leöntve, és még ki tudja, de nagyon durvák.

Szóval a felvonulás. Ez is szerves része a farsangolásnak, sokfelé van, sok féle felvonulás, amin én is résztvettem az egy átlagos a kisebbek közül.


Észak felé


Dél felé

Sokfelől jöttek megnézni a rendezvényt, és elég sokan be is öltöztel, vagy valami minimális festéket magukrakenve eltorzították magukat a télűzés jegyében. Nem egy busójárás na.

És a meghirdetett 15:00 után valamennyivel meg is kezdődött:




Farsangi herceg és hercegné. Ilyen időben nem mindenkinek volt derűs a kedve.

Voltak táncosok is:






Az igazi felvonulók a házilag "gyártják" a kocsijukat, amiket egy hónappal a rendezvény előtt kezdenek el kigondolni, és mire elkészül, lecsúszik pár rekesz sörike, meg néhány tál hús, meg perec. De ugye ez is része a hagyománynak.


Vannak ilyen egyszerűbbek is, ez pl iskolásoknak készült.


Ez egy rendesebb.

Ezeket persze nehéz így elképzelni, mert mindeközben rettenetes hangerővel üvölt a zene a kocsikról, és a rajtuk állók cukrot, csokit, nyalókát, rágót, mini zacskós csipszet, pattogatott kukoricát dobálnak a nézőknek. Ja igen és mindenki valamilyen alkoholos italt, legtöbben sört tartanak a kezükben.


A Pumuklis alakulat


Aztán ugye a sörfőző szerzetesek:






Szerintem a legjobbak ezek a kretének voltak a Super Mario Kart jelmezzel:


Mario burnout-ol, hogy üzemi hőfokra hevüljenek a kerekek :D



Volt minden féle fajta, de nem fényképeztem le mindent, mert egyrészt féltettem a gépet a víztől, fogytán volt az akku, és voltak kevésbé érdekesek.


Disco-kocsi


Voltak egész nagy grandiózus alkotások is, ez pl 2 szintes.


Egy rat-golf a zombihorda élén

A The Walking Dead statiszták :D


A kínai követség

Helyi tűzoltók


Mi a furcsa képen? Ki veszi észre először? :D




Ahoy!


Bár nemigazán kivehető, ebben a ketrecben gorillának öltözött egyedek voltak, akik banánt osztogattak. Sanos németül még nem tudok idézni a Majmok Bolygójából.





Voltak nagyon jól megépített cuccok is, mint pl ez az építkezés jelenet mobilwc-vel épülő házzal, daruval. Ügyes :D


De persze volt pár extravagáns is:



Igazából ez egy nagyon jó kis rendezvény és én is akkor tudnám igazán élvezni, ha úgy csinálnám, mint az itteniek, hogy haverokkal félrészegen :D

A felvonulás után együtt buliznak hajnalig a felvonulók és az emberek egy nagy udvarban ahol van minden ami szem, s szájnak ingere. Én hazajöttem, mert egyrészt nem szeretek ilyenen egyedül résztvenni, másrészt nagyon durva hóvihar jött. Mire hazaértem itt már átsütött rajta a lemenő nap.



Hát szóval ennyi lettem volna most így hirtelenjében. Igazából semmi más érdekessel nem tudok szolgálni, ugyanis a farsangon kívül nemigen van történés. Amint lesz, sikítok. Ígérem.

Bye-bye