Ez most nem egy képes bejegyzés lesz, mert mióta visszajöttem nyáron a szabiról, nem volt gép a kezemben. Amikor meg igen, akkor másnak kattintgattam.  



Nagyon jó volt otthon az a két hét, ha az időjárás nem szórakozik még jobb lett volna, de így is feledhetetlen marad, bár olyan távolinak tűnik már...

Szóval visszajöttem és csináltam a dolgom, ahogy eddig is, amíg egy nap nem jött egy levél.


Az úgy volt, hogy áramszolgáltatót váltottam. Megkötöttem a szerződést és fél év csend következett. Aztán egy szép napon jött a levél hogy nem fizettem az áramot. De hogy fizettem volna a ha nem húzzák le, nem küldenek csekket akkor hogy? Tukmáljam rájuk?



Én telefonálgattam ők meg a vállukat vonogatták, szóval mit tudtam mit csinálni, fizettem. De tudtam, hogy a köv. két hónapban semmit nem tudok csinálni, szóval kölcsönkértem egy volt kollégámtól, aki előtte tőlem kért kölcsön. Arra sem volt pénzem, hogy lenézzek a Zolihoz, vagy hogy elmenjünk egy német népünnepélyre, vagy hogy ő eljöjjön ide. Azóta elment a két hónap minden kiegyensúlyozódott, tehát nullán vagyok. A BMW a belét húzza és télen műszakiznia kell, de nagyrészét megoldom túlórából, sajna azonban nem megy 100%-ban a maradék az zsebből, szóval év végéig csak a robot és most lendül be a biznic is, szóval a szombatjaimnak is búcsút inthetek.
De kinek nincsenek ugye problémái. A különbség az hogy ki hogy birkózik meg velük.

http://youtu.be/C0_VvUg2xKg?t=47s

Szóval ja. A mindennapok átlagosak, bár kaptunk új kollégákat is.
Az első aki jött, egy olasz gyerek, aki nem ott született, de igazából vérbeli olasz, nevezzük csak Józsinak. Jófej srác, jól dolgozik, mókás az akcentusa, és kedvesen, kicsit naívan áll a dolgokhoz, de pont ettől szerethető.

Jött egy magyar srác is a szezonra, a druszám Jani, ami nagyon vicces, mert ha épp pofázunk, ami sűrűn előfordul és oda jön valaki, hogy János ezt meg ezt csináld, akkor nézünk egymásra, meg rá, hogy... OK, de melyikünk? Na meg aki vele egy időben jött, egy iráni gyerek, Omár Északitorony. Na jó nem igazából Ahmednek hívják, jól melózik nem problémás, mint az alábbi kettő.

És szerintem csak a mi idegeink fűrészelése végett ottvan a két szezonmunkás a szezonra of korsz. Az egyik egy szűkszavú cseh hegyomlás, aki mellett én egy alacsony és vékony ember benyomását keltem. A másik meg egy 63 éves tanár kinézetű bolgár bácsi. Komolyan azt a napot egy ideig nem felejtem el.
Hétfő reggel. Szarul aludtam, kicsit később is keltem, beülök az autóba... Nem indul. Szerencsére egy szomszédom eldobott na nem a munkahelyemig, de a mellette lévő településre, ami úgy 4km-re van. Fél óra alatt lefutottam így 10percet késtem csak, beesek a műhelybe, tele autóval. Elfoglalom az első emelőt szokás szerint, megemelem az autót, és egy bácsi ott áll tanácstalanul mellette:
- 15 perc max, menjen igyon egy kávét, vagy ott a váró, üljön le nyugodtan - mondtam.
- De...
- Nemgond - mondom - megoldom.
- De... Hát én dolgozni jöttem - mondta zavartan.
Mire én:
- Ide? Az iroda ottvan túl, oda tessen fáradni, a kirendeltség vezető majd mondja...
- Dehát...
Ekkor hátbavágott Péter kollégám, hogy:
- Ááá, látom megismerkedtél (ide jönne a neve de fingom nincs mi az, mert annyira leszarom, pedig már együtt dolgozunk vagy két hete)-vel. Ő az új kisegítő!
- Haa haa, kurva vicces vagy bazdmeg - mondom - így is elég szar napom van. Szóval hol az emberem? - kérdeztem.
- Mondom hogy Ő az!
Ekkor látta a rövidzárlatot az agyamban, mire a vállamra tette a kezét és bűnbánó arccal, elcsukló hangon annyit mondott.
- Sajnálom!
Ezután még rákérdeztem hogy hogy hívják, meg minden, de akkor már ablakban futtatta az agyam a "munka" nevű alkalmazást. Azóta törli is azon részeket a memóriából, ami ezzel a két jómadárral kapcsolatos, hogy megvédje az idegeimet a további károsodástól.

Valamelyik nap odajött a főnököm, miközben a Janival beszélgettem, hogy:
- El kéne hoznod két *nem értettem, hogy mit* a másik gumis cégtől (Eszka) tudod hol van?
- Persze - vágtam rá, de igazából halvány fogalmam nem volt hol van, meg azt se értettem ugye mit kell hoznom, de gondoltam majd ott megmondják. Céges autóba be, nyél! Rádió be, navi be, épp akkor kezdődött a Daft Punk - Robot Rock c. száma. Ablak lent, a városban krúzoltam a dobozossal, a nap sütött és minden visszazökkent. Nyomtam egy Alt+Tab-ot.

Azóta "leszarom" módban üzemelek bizonyos szinten, ma is csak osztottam az észt, az érdemi munkát pedig ráhagytam a többiekre. Mondjuk nem én vagyok az egyetlen, aki kicsit más dimenzióban ragadt. Az olasz gyerek a Józsi ma úgy fél 5 körül jött rá, hogy ma házassági évfordulójuk van. A talján szitokszavak nagyrészét felvonultatva kérdezett minket hol tudna gyorsan virágot venni de olcsón...

Hmm majd reggel megkérdezem tőle mit sikerült, mert ő jön velem szombati szolgálatba. Erről jut eszembe, megyek is horpasztani.
Csáááááóóóó