Két hete betöltöttem a harmincat és ennek örömére elhoztam Zoli barátomat, hogy este együtt igyunk a
városban.




A hatórási meccset a moziban néztük, mert úgy volt kényelmes, ezután nekivágtunk az belvárosnak.



Dumáltunk iszogattunk és jártuk a belvárost.





Nagyon nem kellett szétcsapni magunkat, mert azt már megtették a hétköznapok.



Mivel dög fáradtak voltunk éjfélre, az első vonattal visszajöttünk aludni.

Szóval azt hiszem miután itt és majd otthon is megünepeljük a kerek évfordulót, egy korszak lezárul. Ha úgy lesz majd arról is írok :)

Bár miután múlthéten bort ittam ásványvízzel kajához a kalapos pizzériában, nevezhetjük ezt a pontot a vég kezdetének is...:D




Másnapra ideért a front és pocsék idő volt egész vasárnap. Elmentünk a tesómékhoz ahol a sógornőm és az én születésnapom alkalmából ünnepi ebéd volt, így ehettünk jó magyar brassóit és egy kint élő csaj jóvoltából oroszkrém tortát is. Mindkettő nagyon jó volt, mert belekóstolhattunk ismét az otthoni ízekbe.

Késő délután visszateleportáltam Zolit az állomáshelyére és autóztam egy kellemeset hazafelé.



Vannak helyzetek, mikor elhallgat a fejemben a nyüzsgés. Olyankor a vezetés a halk zene és az autó egybeforr a térrel és az idővel. Akkor az egy másik dimenzió. Egy buborék-univerzum. Valaki meditálással, vagy jógával kerül ebbe az állapotba, én a vezetéssel. Ebben a meditatív állapotban bármeddig tudnám szelni a kilómétereket a kanyargós hatodrendű utakon a naplementébe, de az ember óhatatlanul kiesik ebből, ha pl rátér egy forgalmasabb, unalmasabb útra, vagy egy bamba turista csámpázik be elé a hambár lakókocsiával, aminek 65km/h a vége. Az rendesen meg tudja ölni a vezetés élményét. Igaz ehhez az élményhez nagy részben hozzájárul maga az autó is, de szerintem maximum 45%-ban. Mert ha a többi körülmény nem stimmel, akkor szinte mindegy mi van a seggünk alatt. De ha pl én Olyan hangulatban vagyok és felcsendül egy Olyan szám, akkor mindegy mit hajtok... de most rohadt jó hogy egy bömös kormányát forgathatom :D

Ezt a "Driving Experience" frázist a nyugati világ manapság egy gyártó nevével kötik össze, ami szintén ugyan ez a márka :) 

Ennek az az apropója, hogy a hétvégén Münchenben jártam/tunk, ahol is megtekintetük a BMW múzeumot, családi körben egy baráti páros kíséretében, akik vendégül láttak minket.



A múzeum atom volt és igazából a képek magukért beszélnek. A mögöttes technikai tartalom sem kevésbé lenyűgöző. Kb minden képhez egy A4es-nyi hozzáfűzni valóm lenne, de ez itt most nem az a fórum, ahol szelephimbák, leömlők, tüték, forgattyús tengelyek kivesézésébe kezdek.

A személyes kedvenceim:





De kezdjük az elején.



A BMW ugye motorkerékpárokkal és repülőgép motorokkal kezdte anno, innen jön az emblémájuk is, ami egy forgó légcsavar sematikus ábrája, ami az ég felé tör. Anno ugyanis sikerült megdönteniük a magassági világrekordot.



A II. világháborúban ők gyártották pl a legendás Focke-Wulf Fw 190es 2000 lóerős motorját is.




Szóval volt minden, mint karácsonykor.

Ömlesztek is ide egy adag képet:



Forma 1 es motorok. Az ember nem is képzelné milyen kompakt egy ilyen.





Nelson Piquet Brabham-BMW-je.





















Csak ezért a két autóért megérte elmenni





Az első M5-ös és a legendás BMW M1



Az emeleten a Rolls-Royce kiállítás fogadott minket, ahová egy hosszú mozgólépcső vitt fel.

Míg lent a BMW részlegen a fehér modern stílusvilág vett körbe minket, addig fent a félhomály, a sötét színek és a hűvös elegancia.










A jó kuzinok autója sajnos nem volt kiállítva :)



Ezzel a fenti taligával fuvarozták anno II. Erzsébet brit királynőt.





Apa, fia és Emily (a.k.a. Spirit of Ecstasy)



Szóval így telt a vasárnap délután. Kellett ez a pár nap mire leülepedett az élmény. Aki szereti az ilyet, annak csak ajánlani tudom.

A jövő felé tekintve pedig szombaton remélhetőleg már együtt verethetjük a halászléfőzőn, szóval addig is kitartás. Melóban is már előre rápihenek a hazamenetelre. Ma megvolt az olajcsere és pár egyéb apróság, úgyhogy az autó lassan "Good to go" én meg aztán depláne.

Na lépek is mára,
McBride kiszáll!