Kunci in Germany

Ez a Blog a család és a barátok részére van fenntartva.

Felejthetetlen hétvége a Salzburgringen

Posztolva május 22, 2013

Ha jól emlékszem pénteken este láttam a totalcar.hu facebook bejegyzését, miszerint :



A homlokomra csapva realizálódott bennem:
"Ez most van?"
Akkor kezdtem üzemanyagot számolni, meg jegyárakat nézni.

Szombaton dolgoztam, de reggel fölhívtam a jegyirodát, és mondták, hogy minden ok. 

Szombat délután kinéztünk még a regensburgi (majális? búcsú?) fesztiválra amit Dult-nak hívnak. Öcsém szarrá lőtte a céllövöldét, vettünk egy magyar zászlót, aztán hazafelé ellátmányt a vasárnapi versenyre.



Este néztem egy országúti útvonalat, hogy ne kelljen körbe menni pályán. Akkor még nem tudtam, hogy az autó navigációs rendszere az osztrákoknál csak az autópályát ismeri.

Pirkadatkor nekivágtunk a kalandnak.



A pálya kihalt volt. Mikor letértünk az országútra, csak pár autó lézengett, jó tempót tudtunk diktálni.



A határhoz közeledve álmos kisvároson vágtunk át, ahonnan már felsejlettek előttünk az Alpok hegyes ormai.

Aztán mikor az utiterv kártyavárként omlott össze a navi tehetetlensége miatt, kicsit romlott a morál. A táblákat követve haladtunk Salzburg felé, mikor elértük a határfolyót.



Burghausen - A vár és az alatta elterülő óváros.

De mi rendíthetetlenül robogtunk délnek, hogy, hamár irányt tévesztettünk, legalább körbe, az autópályán odajussunk.



A hegyek egyre nagyobbak lettek előttünk, mire végre valahára találtunk egy kutat, ahol árultak matricát. 

Aztán csak mentünk mendegéltünk pár házból álló falvakon keresztül dombokon át a kanyargós utakon, mire végre megpillantottuk az utat. Az első autópályára felvezető táblára azonban még várni kellett.



Szerencsére az sem váratott sokáig magára. Úton voltunk. Telefonon még segítséget kértem tesómtól, hogy melyik lehajtó, és annyi. 

Az izgalom meg persze egyre fokozódott.

http://auto.indavideo.hu/video/WTCC_fele

Végül is odaértünk.


Letámasztottam a vasat a mezőn, aztán uzsgyi.

Felvettük a jegyeket és tepertünk le a pályára, mert épp akkor ment a bemelegítés.


Ez a látvány tárult elénk a dombról.

Az átjáró alagút felé haladva épp egy BMW csapódott a gumifalba



Aztán a pályára érve sátrakban álltak a különféle autók, meg aztán a kötelező alkatrész gyártók, póló árusok, kajáldák vip-sátrak stb.

Ez pl az Osztrák-Magyar Monarchia Suzuki Kupa egyik magyar csapatának "boxa"



Aztán jöttek a pályára készülő ETCC (European Touring Car Championship) versenyzői bemelegíteni.




Persze hogy itt is vannak magyarok :)



Elindultunk a paddock felé











Aztán a Box tetejéről néztük ahogy kirajzanak.

http://indavideo.hu/video/ETCC_boxbol

Mivel sok magyarral összefutottunk ránk is ránk köszöntek, kicsit magyaros hangulatban voltunka ezért mikor a paddockból visszafelé belebotlottunk Zengő Zoliba



a csapat tulajdonosába, vele is lekezeltünk, szóba elegyedtünk, hogy mikor mi hogy lesz. A tesóm mondta neki, hogy azért így egész más, mint amikor látja őt a TV-ben. Erre Zengő: "Hol láttál?  A KékFényben mi?" mondta nevetve, majd ő is ment a dolgára.

Ezután felültünk a kő tribünre, amit többször is mutatnak ugyan a TV-ben, de zsúfolt és nem olyan jó a kilátás.

http://indavideo.hu/video/DSCF1494

Innen lesétáltunk, mert az ETCC-sek amúgy is vissza kocogtak a pályáról.

Azért vicces, amikor a versenyzők letűrt overállal mászkálnak az emberek közt. A legendás Tarquini, Tom Coronel akik már akkor versenyeztek, amikor még kis szarosok voltunk a bátyjámmal,  ők már nemzetközileg elismert kupákon verettek. 

De ami ezek után jött.

Sétálunk nyugisan, mire kiszúrtam Szabó Róbertet

a Hondás sátorból kilépve, nem sokkal utána a Totalcar egyik oszlopos tagja, Vályi "Omm" István

Aki a rendszeresen látható szerda esténként a DoQ csatornán a Totalcar-ban. Ja és Répa Kata, akit talán az rtlklubos autós műsorból ismerni.



Megfékeztem öcsémet, hogy hőőő, itt mi megállunk, nem látod, hogy kik ezek?

Illedelmesen köszöntünk, lekezeltünk, mondtuk, hogy nagy TC-sek vagyunk stb...

Aztán Pistáék mondták, hogy, ha van kedvünk, tartsunk velük a tribünre. A BMW-sek már készülődtek a pályára. Azt hittük az valami VIP lelátó, mert sátrak között parkolón át vezetett oda az út. Ez azért is volt jó, mert nem volt olyan zsúfolt, mint a fenti kő tribün.


Palóc Pista felhívja öcsém figyelmét arra, hogy a fényképezőgép kapacitását a versenypályára koncentrálja. Röviden: Fuck Off van a Salzburgringen (azért ő is röhög) :D

A BMW-sek gördülő rajtja:

http://indavideo.hu/video/DSCF1497

Beszélgettünk, miközben Makai György a 4. majd 7. helyről feljött a dobogó második fokára.

Aztán Pistával vártuk a BMW-seket a pálya fő utcáján, hogy elguruljanak, közben cigizgettünk, beszélgettünk. Aztán ő is elhúzott, mi is. Megkajáltunk stb, majd a WTCC Race 1 előtt ismét felmentünk a helyünkre.

http://indavideo.hu/video/DSCF1505

Lőttem pár képet a tv-ből is a nyilak ránk mutatnak:D






Mi így láttuk Rob Huff-ot...


...Ő meg így látott minket.

Jó verseny volt, a baleset is pont előttünk történt :D


Nagy a tülekedés a középmezőnyben


Engstlert kiforgatják és másik 2 autó a kavicságyban, ahogy mi láttuk.


És ahogy Engstler minket :)


... és ahogy a tv-nézők látták.


Az a két piros felső, azok ott mi vagyunk :D

A hátrasorolás miatt Norbi biztonságit autózva azért behozta az autót.



A második versenyre tartottunk fent helyet a két magyar szakújság írónak.

http://indavideo.hu/video/DSCF1543

Norbi második futama jól indult. Rajt után rögtön az élre állt, de sajnos visszaelőzték.





Verseny közben azért eszembe jutott, hogy itt vagyok a pályán és két szaktekintély kommentálja a történteket. Azért nem mindennapi dolgok ezek. Legalább is nekem.

http://indavideo.hu/video/DSCF1549

Aztán ugye folyt a Race 2, reménykedtünk, hogy Monteiro feltartja a háromszoros világbajnok Yvan Müllert, de a francia Chvrlettje motorerőben még mindig a mezőny felett áll. Hiába, az egy kiforrott technika.



Végül Michelisz azért a dobogó harmadik fokára felállhatott, de az arca nem volt felhőtlen. Jobban örült volna, ha Müller nem csak úgy "átgyalogol" rajta, hanem éles küzdelmet vívhatnak, de sajnos ez van.



A versenyhétvége előtt kb a 6. helyre várta magát Norbi, meg ugye volt ez a kretén büntetősdi a stewartok részéről szóval...

http://indavideo.hu/video/DSCF1565

Örült a harmadik helyezésnek is, meg a sok rajongónak is. Mi a Podium után Norbi boxánál vártunk.



http://indavideo.hu/video/DSCF1566

Aztán kiderült, hogy a tömeg a kamion előtt gyűlt össze, amiből nem hallottunk semmit. Mi vártunk, ott mászkáltak a szerelők, Norbi barátnője, szülei, de ő sehol.


A sisak ittvan. Gondoltam ő is.




Hallottuk, hogy hátul örömködnek, mint az állat, elindultunk oda, erre a két kamion között szembe jött velünk Michelisz Norbert. Kicsit megilletődtünk, mire Ő:

-Nem kísértek el a boxig srácok?
Mi meg:
-Há' má' hogy a viharba ne :D
Gratuláltunk neki, és megkértük, hogy vésse alá a cuccainkat. Míg dedikált, váltottunk pár szót a versenyről meg ilyenek, azzal elköszönt és eltünt a kulisszák mögött.


Öcsém sapkája


A zászlónk

Na mondom ennyi. Úgy is jön az eső. Gondolkoztam mit lehetne még, de jóval több dolog történt, mint amire számítottunk. Igaz nem fényképezkedtem a hírességekkel, mert tudom, hogy ez csak nyűg nekik, de nekem az élmény elég, hogy beszélhettem velük. Amiért jöttünk, megkaptuk.

Kifelé menet még láttam Pistáékat a fejtágításon



Örök emlék marad ez a hétvége.

Az előző két hónap

Posztolva május 20, 2013

Őszintén megvallva nemcsak időm, de sok kedvem sem volt ide írkálni, mert javarészt rossz volt az idő, ha meg jó volt, nem ezzel foglalkoztam, meg aztán meló is volt dögivel. De mivel tegnap annyi élmény zúdult rám... Egyből jobb kedvem lett. A salzburgi versenyről külön írok majd, most az azt megelőző dolgokat írom le.

Mint azt már előzőleg írtam, elküldtek Münchenbe továbbképzésre.
Nagyon jó két nap volt, az oktatónknak is ez volt az első "osztálya", de szakmailag teljesen jó volt az egész, a szervezéstől a professzionális cuccok gyakorlati használatáig. Aztán este belevetettük magunkat az éjszakába a kollégámmal. Nem ragoznám túl a dolgot, a város szép, az emberek kedvesek, mi meg túl öregek a bulizáshoz.


A motel folyosója. A jobb oldalon azt hittem szekrények vannak, de kiderült, hogy azok a szobák ajtajai.


Szerény hajlékom.


A kilátás.


A folyosó ablakából.

Az iskolában is lőttem képeket, de sajnos azok elvesztek. Az éjszakai képek meg olyanok amilyenek sry.

Feljöttünk a metróból és elénk tárult a Marienplatz:




Az öreg városháza.


Járókelők este nyolc felé.


Ezt a templomot látni a motelból.


Este kilenckor már elhagyatott ez a kis belső utca.


A kijelző kb 2x3 emelet nagyságú volt, de csak az elhagyatott munkagépek nézték a lassú hullámverést.



A metróval vissza, majd egy buszmegálló és már vissza is értünk a szállásra. Jó volt ez a kis túra.


Húsvétkor hazamentem pár napra, aztán munkahegyek voltak. Mikor április közepén megjött az enyhülés, a bátyám ex kollégájának a vendéglőjét látogattuk meg Sankt Englmarkt kötelében



Még látszott a hó a Cseh határ hegyein. Szép a táj arrafelé. Majd még biztos megyünk, mert ha jó az idő, szombatonként tábortűz, szalonnasütés várja a vendégeket. És ott lehet aludni, ha az ember nem lenne képes a közúti közlekedésre.

Aztán Öcsémnek megmutattam a kicsit távolabbi környéket. Elmentünk Prunn várához.





Nem volt túl jó idő, de azért elvoltunk



Nem lettem volna ennél az építkezésnél sem kőműves, sem tetőfedő.









A kilátás azért így is szép volt. Majd még megyek arra, mert a következő faluban jó a száraz-bob pálya.

Aztán ellátogattunk a Laaber felé ami a település és a patak neve is.







Öcsém az irányadó tábla alatt.



Elnyaltunk egy fagyit, majd nekivágtunk a várnak, amiről kiderült, hogy lakják, ezért nem is mentünk be nagyon. Rendesen közművesített lakóházak vannak bent :)







Aztán kimentünk megnézni a Holdfogyatkozást is, de csak részleges volt.



A község határában



Eljött a május és a jóidő. Idén nem érdekelt a faállítás és az ivászat, inkább elmentünk tesómmal a Dunára. Igaz én már voltam Weltenburgban, de most kimentünk a vízre is.







Az azért vicces volt, amikor ütközőpályán voltunk a kirándulóhajóval, de valahogy senki sem röhögött.



Aztán hazafelé bementünk Kelheim óvárosába is egy kis desszertre. Hangulatos, már-már mediterrán hangulatú :)





A távoli épület Kelheim egyik nevezetessége, a Befreiungshalle.

Mivel a munkahelyen összehaverkodtam a két szlovák gyakornokunkkal, elmentünk a városban, mert hiába dolgoztak itt öt hetet, a belvárosba csak segítségemmel tudtak eljutni. Nekivágtunk hát négyen a városnak.



Viliam és Peter

A múlt hétvégén hazautaztak, mert letöltötték az idejüket. A szezon elmúlt, az alkalmi munkás Szergej is lelépett már. Ősszel újraindul majd a daráló, de addig takarék lángon dolgozunk.

Kb ennyi történt az előző poszt óta.

DE!

A következő részben, elmesélem utunkat a túraautó világbajnokság (WTCC) osztrák állomására.

Stay Tuned