Kunci in Germany

Ez a Blog a család és a barátok részére van fenntartva.

Vasárnapi kirándulás

Posztolva március 17, 2013

Mult vasárnap szép volt az idő, így arra gondoltam meg kéne nézni a nem messze lévő másik várat Kallmünzben. Mivel már az öcsém is itt van, ezért ő vezetett. Szerintem szép hely, de beszéljenek helyettem a képek:





http://kep.psharing.com/725001.jpg









http://www.kephost.com/images4/2013/3/17/a1_2013_3_17_avaggaew67.jpg



A kilátás fentről:

http://www.kephost.com/images4/2013/3/17/a1_2013_3_17_4f9zt7de50.jpg











Sajnos mire leértünk megjött a rossz idő is, de az eső már csak a hazafelé vezető úton ért el minket.

Aztán este biliárdoztunk a közeli vendéglátóipari egységben, szóval elvoltunk.

Mára ennyi, majd jelentkezem.

Bye

Út Csehországba

Posztolva március 12, 2013

Ez is megvolt. Voltam én már korábban is odaát, de akkor nem szakmai céllal. Bezzeg most. Egy napon keresztül tanulányoztuk a teherkocsi abroncsok hibáit és az újra futózás technológiáját. A buszon a vez.ig. elmesélte az egész történetet, hogy az első világháború után hogy alakult a cég, aztán hogy a másodikban hogy alakult ki ez az egész ipar, hogy került a licensz amerikába, majd hogy hozták vissza, szóval hosszú történet na.



Mint látható az időjárás meglehetősen rossz volt. Reggel 7kor volt a start a cég elől, aztán még két helyen vettünk föl embereket a különböző parkolókban.



Hosszú volt az út, majd 3 óra. Ebből elég sok hegymenet. Ilyen 1200-1300m magas hegyek közt kavarogtunk.

Az időjárás miatt nem igazán fotóztam, meg ugye otthon mindenki tudja milyen ha egy település lepattant.



Az üzem is keleti hangulatú volt, de én dolgoztam volna otthon ilyen helyen.

Mikor odaértünk már mindenki éhes volt, de szerencsére reggelit azért hozott a helyi főnök.





Ez itt a konyha

Kaja után megkezdődött a körséta az üzemben, előadással egybekötve ugye.





Egész délelőtt ment a fejtágítás, és a beszélgetés az üzem vezetőjével, aki bevezetett minket a használt abroncs vásárlás rejtelmeibe.

De aztán fél 2körül lassan befejeztük a látogatás. És indultunk visszafelé a legközelebbi nagyobb városba Strakonice-éba. Ez kb 100km Prágától. Szép kis város.



Ez egy kultúrház, amit egyből ki is szúrtunk orosz munkatársammal együtt. Aztán a többieket fölhomályosították, hogy az mi is volt anno. 

A sofőr (aki mellesleg montenegrói) és a tanulónk ült le mellénk. Mi a haverommal a helyi sört kostoltuk meg:





Aztán a tanuló egy tipikusan bajor italt (búzasörös kóla) rendelt, amit csak itt ismernek. Mire a többiekkel így néztünk rá:



Mondtam is neki, hogy: Ezaz. Jó úton haladsz, hogy beleköpjenek a kajádba. A menü:
Májbombóc leves, egy tányéron: sült kolbász sült disznóhús, sültcsirke töröttkrumplival, és két mártás ezekhez. Majd a desszert, tojáslikőrös pudinggal töltött csokicsúcs és valami réteges tészták köztis krémes sütemény, ami szintén állat volt.

Majd ott is még egy kis beszéd stb majd 16:30körül elindultunk haza.





Strakonice



Úton



Vimperk



Újra Németországban.

Hazafelé már azért jobb idő volt, akkor tudtam pár fényképet csinálni, de mozgó buszból azért nehéz.

Este 7re értem haza szóval eléggé fárasztó egy nap volt.

A hónap végén újra továbbképzésre megyek Münchenbe, ezúttal egyedül és 2 napra. Majd arról is lesz beszámoló.

De addig is majd még jelentkezem más posztokkal

U.i.:
Menyus. Ha fejest csinálnak belőlem, hidd el kitalálok valamit az otthonmaradottaknak :)

2013 február

Posztolva március 1, 2013

Ritka alkalmak egyike, hogy tudok mit ide kirakni, bár a körülmények nem voltak túl optimálisak, így nincs sok kép. Sajnos a telefonom elromlott, s amíg nem lesz másik, nem tudok sunyiban fotózni. Így nem tudtam pl lefényképezni a Broki feliratú autósiskola autóját, se más érdekes betévedőt. Ígérem lesz másik nemsokára, és akkor majd megint tudok lesifotókkal szolgálni.Más.

Január közepén mondta a főnököm, hogy lesz egy továbbképzés, és lenne e kedvem elmenni az ujdonsült kollégával. Igent mondtam természetesen, mert ilyenen még úgy sem voltam. Igaz hogy az iskola sosem volt a szívem csücske, hogy finoman fogalmazzak, de gondoltam más ország, talán nem lesz gáz.
Később kiderült, hogy ez a továbbképzés Ulm városában lesz, ami innen mintegy 240km. Úgy volt, hogy lehet, hogy elvihetjük az egyik céges kocsit, de nem így lett, úgyhogy az én autómmal mentünk. Gondoltam majd kattintgatok a városban, mert nem egy rossz hely, de az idő pocsék volt, és nem a városban voltunk, hanem attól majd 15km-re egy kisebb településen.


Plintenburg, alias Visegrád. A képen nem néz ki nagy távnak :)

5 órakor már úton voltunk. Sajnos csomó útépítést fogtunk, az idő ködös, szuttyogós undormány volt, mivel ugye még tél van.


Útközben kb ekkor voltunk a legközelebb a városhoz. Bár úgy tűnhet, hogy nincs messze, a látszat csal. Nem mi vagyunk közel, hanem a torony rohadt nagy.


A Duna. Nem vicc, tényleg ekkora. Ez egy szűk része, de egy szélesebb szelvénye a városnál sem sokkal szélesebb, mint a Sugó.



Kicsit korábban a tervezttnél, de végre odaértünk. Persze mi voltunk az elsők, holtversenyben az előadóval.



Ebben az épületben voltunk, amire éppen nézünk az az étterem része. Ebédre egy tenyérnyi rántotthúst kaptunk sok sültkrumplival, és üdítővel, természetesen ez is be van építve az isklolázás árába.

Az épület alatt húzódnak az öltözők, ugyanis két oldalról focipályák vannak.




Ebben a részben volt az előadó terem.





Ezek már csak a romok, amit hagytunk, az asztal tömve volt minden földi jóval.


Háttérben a pálya. Olyan ez a terem, mint valami VIP páholy.


Nagyban folyik az oktatás

Igazából nem volt haszontalan ez a szeminárium, mert mi tanultunk egyet s mást. A cég emberei persze a saját termékpalettáját promózta keményen, de nem elvakultan. Nem szarozták le a többit, csak rámutattak arra, hogy szerintük az övék miért jobb.

A legjobban az egésznek a hangulata tetszett. Elindult az előadás, de a 15fős létszám nemigen volt még meg. Aztán elkezdett szállingózni a maradék. 10-15 perc után jött az első pár késő. A "tanár" bemutatkozott, majd mondta, hogy ott a kávé, a péksütemény szolgáld ki magad, és foglalj helyet. Már eltelt egy óra is, mikor az utolsó pár is befutott, de igazából nem érdekelte a tagot, azt is ugyan úgy örömmel fogadta, hogy "Egyé' igyá' üljél le..."


:) na nem ilyen volt, max a kajálás része.

Az egész elég kötelen volt. Minden ember előtt a brossúrákon kívül főleg csésze, pohár tányér volt. Előadás közben eszegetés iszogatás, beszélgetés az előadóval, és egymás közt, volt aki gondolt egyet és kiment telefonálni, volt aki csak levegőzni. Ez itt nem bunkóság, nem kell kéretszkedni, mert a te bajod, ha lemaradsz valamiről. Az oktatás díja be van fizetve, az oktató is megkapja a pénzét, így innentől tulajdonképpen irreleváns, hogy az ember mit csinál, vagy mit nem. Ha van egy kis esze, akkor figyel. Ennyi.
A történethez hozzátartozik, hogy a legelső helyet fogtam meg a szélen, mert közel az ajtó, a kajás asztal, és még látom hogy mi van. Persze épphogy belekezdett a mondókájába az öreg, én még javában a kávémat szürcsölgettem, amikor nekem szegezett egy kérdést, mivel én voltam az első. Néztem a többiekre, ők meg rám, aztán láttam hogy a tanár is kérdőn fordul felém. Ja mondom hogy kérdeztél valamit. Kómás voltam még rendesen, néztem a kivetített képen az egybefolyó betűket ami egy felsorolás volt. Kérdezte az öreg, hogy melyiket választom. Hmm mondom aaa másodikat.
Remek. Akkor kezdheted.
Kb akkorra raktam össze az előző 10másodperc darabkáit, és mondtam honnan jöttünk, kérdezte, hogy mi óta vagyok a szakmában, mit csinálok stb stb és akkor már tudtam, hogy ezegy ilyen interaktív folyamat, szóval nem az van, hogy meghallgatjuk, aztán elmegyünk.


A délutáni fejezetek alatt úrrá lett rajtunk a kaja-kóma, el-el pilledve fetrengtünk a székeinkben, az előadó is ülve lapozgatta a diákat a prezetációs fájlban, majd megnéztünk pár bemutató videót, és megbeszéltük, hogy mi volt a tanulsága, összegeztük az egésznapi programokat, aztán végre hazaindultunk. Én még fölmarkoltam egy 4-5 csokit útravalónak, aztán a parkoló felé vettük az irányt.



Jó 3óra volt visszafelé az út, egyszer a navi is megviccelt, de estére hazaértünk fáradtan, jóllakottan, tele tudással. Összességében szerintem megérte elmennem, és a főnököm is örült másnap reggel, hogy nagyvonalakban fel tudtam vázolni milyen témákat feszegettünk, meg hogy hasznos dolgokat tanultam ott. 

Nemsokára jelentkezem majd egy inkább képes poszttal, aztán 8.-án osztálykirándulásra üzemlátogatásra megyünk Csehországba, arról is lesz majd beszámoló.

Ez volt a Sisters of Mercy Hold No Pain Against the Dark Lord : Kiöntött Véragyam Lépésein című k**vajó dala

Bye-bye