Kb 6000éve nem írtam, tudom. Elkezdődött a szezon, azóta az első nagyobb hullám le is csengett, a második majd az első hóval jön előreláthatólag.

Ha már a melónál tartok, ejtek néhány szót a változásokról. Mindenki által kedvelt kedves kollégám és mesterem Thomas, már egy jobb helyen van. Mindenkinek kicsit elakadt a lélegzete, mikor megtudta, hogy Tomi felmondott. De miután elment kicsit olyan volt, mintha mindenkiből felmondott volna egy kis darab vele együtt. Nem ő a legjobb szerelő, nem is a leg gyorsabb, mégsem irigyelte senki, inkább örültünk, hogy olyan helyet talált, ahol nincs túlórázás, szombatozás, szezonális hajtás és rendesen meg is fizetik. Egy másik kollégám sérvet kapott, arra műtötték, a harmadik csak simán kiíratta magát, mert csak. A főnököm meg hozatott alkalmi munkásokat.

Az első egy német ex kamionsofőr, akinek elvették a jogsiát. A kollégáim csak SlowMo-nak hívják, mert hogy úgy mondjam nem kapkod. De az azért nem lenézendő, hogy egy órát biciklizik, mire beér melóba. Mondjuk nem sajnálom, mert drog vagy alkohol volt a vérében mikor lekapcsolta a yard.
Aztán jött egy lengyel gyerek. Német tudása konvergált a nullához, és más egyéb emberi nyelven sem beszélt, csak a sajátján, amit az orosz anyanyelvű kollégáim is csak hellyel-közzel értettek. Nevek megjegyzésében sem jeleskedett, ezért engem magyarnak hívott, a kazah származású embereket meg le oroszozta. Nem igazán örültek neki.
Aztán a harmadiknak jött ex kelet-német gyerek lábára ráengedte ez a barom az emelőtalpat, ami összezúzta a lábfejét. Sokszor odarakták hozzám, mire ő fölemlegette a "lengyel, magyar két jó barát" mondást, bár ez esetben én voltam a kivétel, ami erősíti a szabályt. Büdös volt, köpködött a zárt műhyelben, ordítva beszélt, és idegen nyelven. A baleset után nem sokkal elküldték hála az égnek.
Az idegeimet azonban nem csak ő károsította, hanem az egyik tanulónk is. Hívjuk csak Gyökérnek. Ha megcsinál valamit, még1x meg kell csinálni utána, mert hiába mutattuk már meg neki kismilliószor, nem veszi be az a mogyorónyi agya. Állandóan mindent megkérdez, ami nem is lenne baj, ha nem olyanokat kérdezne, amik pl rajta vannak a kezében lévő papíron, vagy ne látta/csinálta volna 100000szer.
Olyan gyorsan dolgozik, hogy remélem a halál is így jön értem, mert akkor elég hosszú öregkor elé nézek.
A másik tanuló meg kapkod, mint Bernát a ménkűhöz, a harmadik meg normális. A normális kb fényéveket ver a másik kettőre, pedig  ő sem kiemelkedően jó, csak a többi ekkora szar.

Összeszedtem egy megfázást is, mert a sok és gyors munkától megizzadtam, majd a nyitott kapun dőlt be a hideg, és ez ismétlődött napjában 20-30x, amit nem sokáig tolerált a szervezetem. Miután visszamentem, elhatároztam, hogy nem izzadok le, inkább hagyom dolgozni a lumpereket. Ennek ők nemigen örültek, engem viszont ez nem érdekelt. A szisztéma azóta is jól működik.

A meló után kollégákkal eljárunk eddzegetni is, de van hogy a cég előtt iszogatunk a többiekkel. Sokszor csak későn 8 vagy az után érek haza, ezért is nem készült a blog. Próbáltam pihenni, kikapcsolódni.

Hagyományos kikapcsolódás volt pl az F1 nézés is, de manapság a versenyeken már a rajt előtt el lehet aludni, akkor sem marad le az ember semmiről. A Reál kikapott a Classicon, a Dallast is kiporolta egy két csapat, de azért az NFL-t meg az NBA-t szoktam követni. Emellett találtam egy játékot is War Thunder (II.Vh rep.gép.szim) néven, ami visszarepített kicsit a régi MoHAa, Cod1 stb érába, amikor még minden egyszerűbb volt.

Apropó kikapcsolódás.
Szombaton este egy haverral elmentünk a városba, mert már rég volt ő is, én is társaságban. Jól indult az este, egy kis alapozás után etértünk egy bárba, ahol HappyHour-volt azaz minden féláron. Eszembe is jutott, hogy ezt inkább otthon csinálnám a régnem látott társaságban. Iszogatás közben megcsörrent a telefonom, de a hangos zene miatt úgy sem hallottam volna semmit. Örök barátom Menyus volt az. Ropi rágcsálás és ivászat közben váltottunk pár sms-t, s Ő is mondta, hogy eszükbe jutottam, szóval a hatodik érzék befigyelt :)
De ami ezek után jött...
Hallottunk egy helyről a város másik részében, ami olcsó meg jó, kicsit érettebb a közönség stb. Még örültünk s kicsit, hogy nem az a tipikus 16-20éves publikum lesz, mint a többi helyen. Nem is az volt.
Az átlag életkor olyan 40körül volt, de láttunk benne potenciált, és úgy gondoltuk, ha eleget iszunk jó lesz ez...
Nem lett.

Az italokból kispórolták az alkoholt, és mire elhatároztuk, hogy lelépünk, már elment minden busz és vonat. Nekiindultunk gyalog. Havercsótány mondta, hogy "Majd fölvesz valaki..." A főúton baktattunk a gyerek stoppolt de, senki nem állt meg.

Kb félúton ami a kiindulási helytől olyan 7 km-re volt, végre lassított egy autó.
Aztán bekapcsolta a kék villigót is.
"Hova-hova?" kérdezték a biztosurak.  A gyerek meg mondata, hogy "Hazafelé mennénk, csak elment minden busz stb.." Ekkor megkértek minket, hogy fáradjunk le a főútvonalról. Mutatta a yard, hogy ott van lebnt a bringaút, azon legyünk szivesek tovább haladni. Álmeglepődéssel fogadtuk az infót, hogy "Hú tényleg? Nem is tudtuk stb.." Lementünk  a kereszteződésnél, amerre amúgy is mentünk volna, és a bicikliútról indult a gyerek megint az útra, mert látta hogy jön egy autó.
Ugyan azok a fakabátok voltak, szóval lerángattam az útról, s mondtam is neki, hogy azért ahhoz már tehetség kell, hogy kétszer akarjon zsinórban rendőröket stoppolni. Szóval feladtuk és nekivágtunk a maradék 7km-nek.

Reggel öt volt már mire ledőltünk. 9kor felkeltem és megnéztem hogy játszik Michelisz Norbi flipper-golyót Makaóban. Aztán evés döglés, majd késő délután hazajöttem. Este F1 austini futam volt ami képernyőkímélőnek is dögunalom lett volna, szóval ja.

Most már csak rászántam magam hogy írjak ide. A köv poszt már egy szép képekkel teli igazi téli bejegyzés lesz a hazaindlásom időpontjával.

Na majd jelentkezem

Bye-bye