Kunci in Germany

Ez a Blog a család és a barátok részére van fenntartva.

Egy év és helyzetjelentés

Posztolva március 25, 2012

Mostmár durván egy éve, hogy elhagytam a szülőföldem. Az igazat megvallva tavalyelőtt ilyenkor azt gondoltam hogy tavaly ilyenkor fogok ott tartani, ahol most. De már tudom, hogy akkor még túl korai lett volna. Éppen kihagytam volna azt a sok szívást, de az egy év alatt azért egy bizonyos szinten már hozzászokott az agyam a német nyelvhez. Nem voltam felkészülve Na. Még most sem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy eljött az idő a változásra. De többen is megerősítettek, hogy nem lesz gáz. Ugyan is, kaptam egy böcsületes német gyári munkát a közelmúltban a már meglévő meló mellé. Node kezdjük az elején, mert már rég volt annyi időm, hogy írhassak ide. (Nem lesz egy rövid poszt előre szólok :D)



Szóval.

Már egy ideje mondta a gazda, hogy Szmeagolnak mászik állászt kell keresznie, mert lejár a szerződésze, meg meló szinc annyi.

Ígyhát belevágtam a keresgéplésbe. 

(Németországban az állások 95%-át nem a cégek hirdetik meg, hanem több, toborzásra specializálódott cég úgynevezett ZAF->ZeitArbeitFirma->IdőMunkaVállalat(ok). Ezek állnak szerződésben 1 vagy több céggel, és az ő általuk beszervezett emberek fizetésének egy részért lecsippentve álláshoz juttatják őket)

Eredetileg úgy volt, hogy a gazda azt mondta, hogy majd ő intézkedik, mert tud 1-2 helyet, meg az asszony ír nekem ilyen pályázatot, stb stb... Mondom ok. Persze nem lett belőlük semmi. Na mind1 - mondtam magamban.

Elkezdtem küldözgetni a leveleket az állásközvetítőknek, a meghirdetett állásokra.

Egy helyről hívtak, hogy hétfőn 9kor fáradjak be hozzájuk. Mondom ok. Meg is találtam a céget, persze a belvárosban. A parkolás az nem épp egyszerű itt sem főleg délelőtt, de megoldottam:


(A kerítés meg a fa kb 20cm-re van a Wazzétól, a fehér Puntosnak hagytam egy kis helyet, de ilyenkor áldom az eszem, hogy nem valami nagy autót vettem, igaz hazafelé meg: "Bakker, valami nagyobb, kényelmesebbet kellett volna...")

Odaértem időre. Bemegyek. Két szemrevaló fehérnép fogadott. Kérdezték, hogy mi a pálya. Mondom:
- Önök hívtak, és mondták, hogy mostanra jöjjek.
- Elküldte az önéletrajzát, és a pályázatát?
- Természetesen - mondtom, erre elkezdett keresgélni a szekrényben.
- Hát itt pedig nincs - már láttam a szemében, hogy legszívesebben leköpne, mondjuk az érzés kölcsönös volt, mert bár nem volt sem öreg, sem csúnya, de az a tipikus első pillanattól ellenszenves személyiség - mondom:
- e-mail-ben küldtem.
- A számítógépes rendszerünk összeomlott, szóval nem tudom elérni a netes adatbázist.
- Nyugi hugi, elhoztam pendrive-on.
- Hát öcsém ide be nem dugsz semmit az mocskosélet.
- Nyomtatóm meg nincs, hogy papíron hozzam.
- Akkor töltsd ki ezt a formulát - akkor átvette a szót a "józsaru" a kolleganője, nagyon rendes volt, a nyomtatvány kitöltése után megbeszéltük mi a tényállás, és mondta, hogy küldjem el még1x a cuccaimat, majd értesítenek, ha van valami. Mondom Ok, akkor csőtészta.

Ofkorsz nem hívtak. Pár egy hét eredménytelenség után taktikát váltottam. Elkezdtem keresgélni a neten, hogy a németek hogy csinálják ezt. Rá is akadtam egy online önéletrajz és pályázatkészítőre. Beírja az ember a paramétereket, és a gép generál egy random bemutatkozó levelet, kisebb zavarosságokkal, de még mindíg százszor jobban tud németül, mint én. Nem akarok hazudni, kb 4 helyre küldtem ezt be, az önéletrajzommal (amit persze a neten javasolt rövid tömör stílusban készítettem, erre majd visszatérek) és vártam. Az egyik az volt ahol korábban jártam.

Ha jól emlékszem kb 4 nap volt mire jött az első telefon. Épp az udvart takarítottam.

"Szóval ott voltam, a dolgommal elfoglalva.
Hirtelen megjelenik egy vén fazon bottal.
Azt mondja, egy távoli rokonom. De én nem láttam semmi hasonlóságot.
Azt kérdezi: ''Szeretnél gazdag lenni?''
Én meg: ''Persze.''
Erre a kezembe nyomja ezt a könyvet.
Azt mondja, ez a könyv tartalmazza, az összes sporteredményt az évszázad végéig.
Nekem csak a győztest kell megtennem, és soha nem veszíthetek.
Erre én: ''És mi ebben a trükk?''Ő meg: ''Semmi. Csak tartsd titokban!''
Azzel eltűnt.
Soha többet nem láttam.
Még egy dolgot mondott:
''Egy nap egy őrült, gülüszemű tudós...
vagy egy kölyök kérdezősködhet a könyvről..."

:D

A viccet félretéve.
Fölvettem, és egy tag mondta, hogy végülis lenne egy hely, és... elromlott a telefonja, letette.

Asszem másnap? Vagy pénteken történt az első hívás és hétfőn hívott vissza, hogy na mostmár minden ok a telóval, lenne itt egy meló, tőlem nem messze. Egy öntödében dolgozhatnék. Ha érdekel akkor találkozzunk itt és itt ekkor. Mondom ok. Elkocsikáztam. A portához mentem megkérdezni hogy merre lehet a fazon. Persze kidetrült hogy aki épp becsekkolt, ő vele volt a találkozóm. Lekezeltünk papírok,m Visitor kártya, Go. Körbementünk, mindent megmutatott. Na? bejön? Mondom végül is ja. Mikor tudnál kezdeni? Mondom konzultálok a gazdával, aztán majd kiokumláljuk. Ok.


Az utolsó nap az erdőben. A szolgálati autó odalent. Én meg egész nap a hegyen föl le hurcipáltam a farönköket.

Még ott gyorsan megírtuk a papírokat, és mondta, hogy akkor szombaton kezdesz  itt a beosztásod. (Egy évre előre megvan a beosztás) mondta, hogy akkor kedden elmegyek hozzájuk megírni a szerződést.

Mivel akkor még csak 95% volt hogy ez lesz, nem akartam elkiabálni, ezért nem kürtöltem "világgá".
Épp aznap töltötte a Wazze a 260at:D



Mondtam a gazdának, hogy mi a tényállás, mondta, hogy ok, ha besegítek itt, akkor továbbra sem kell lakbért fizetnem. Belementem. Így most nemigen van időm blogot írni, meg úgy egyáltalán semmire. Eredetileg úgy volt, hogy egy ismerősöm jön ide házvezetőnőnek, de aztán az utolsó pillanatban visszamondta, mert otthon kapott állást. Szóval ez is közrejátszik, hogy nincs időm, mert megmaradtak olyan feladatok, amiket amúgy ő csinálna. 


Itt is beköszöntött a tavasz.

Az utolsó pár nap itt, a "gyorsan még ezt, meg még azt" jegyében telt.


Lómanikűr

Aztán beköszöntött a szombat. Reggel 6kor kezdtem, ugyan is ez egy 4 műszakos meló. (itt 4 műszaknak hívják azt, amit otthon váltott 3 műszaknak)


A parkolóból a munkahely hajnalban.

Ez egy alumínium öntő pérselő hely (nem mondhatok többet a cégről, mert aláírtam egy termékvédelmi szerződést), ha magyarországon lenne kb ilyen lenne:D



Így az első hét után azt kell mondjam, hogy nem rossz, menni fog ez, de még azért sokmindent meg kell tanuljak, főleg a régi gépek gombrengetegében eligazodni. De ha minden jól megy akkor maradok még egy ideig.


The Chosen One

Posztolva március 4, 2012

Szóval. Még mindig sokat dolgozom az erdőben


Innen importáljuk a felhőket




Egy megfagyott patak felső szakasza


Egy alsóbb szakaszon már méteres kanyont vájt a hegybe





Ennyit az erdőről.

Hétfőn, míg én az előző főhadiszállásról pakoltam el a maradék cuccomat, dél körül világrajött az első unokaöcsém Martin.

Meg is látogattam a kis lurkót. Egyenlőre teszi a dolgát=eszik és alszik. De már most látszik, hogy vele van az Erő



Ettünk egy jót, megkapta az exfőökasszonyunk ajándékát is, meg persze amikor az aktuális megtudta, hogy mi van, ő is küldött neki egy apróságot. Szóval mindenki nagyon örül.


A három magyar autó(ja)

Szóval egyenlőre ennyi. Majd még jelentkezem. Bye.