Igazából nem igen tudok mit mondani, ezért nem írogatok posztokat mostanában. Dolgozom, aztán itthonvagyok, aztán dolgozom és megint itthonvagyok. Erről komolyan nehéz bármilyen izgalmasat írni. A hó hiába jött meg, az emberek nagyrésze már a téli garnitúrán fut, így nincsenek  nagyon ügyfelek. Engem most pl befogtak kerekeket mosni. Már egy hónapja csak  mosok, és a 6ból 1 polc van meg. Márciusig kész kell lennie a maradék 5nek is. Rajta vagyok. Elvileg rotációban kéne lennünk, de az egyik kollegám már sokadik alkalommal ment táppénzre, mikor rajta volt a sor, így lapátra tették. Elvileg már ma sem nekem kellett volna csinálnom, de ugye lapítanak a többiek, szóval...



Járt itt magyar kamionos



Városi vadász



Oldtimer tulaj

A cseh tanulók hazamentek, az orosz alkalmimunkást átvezényelték, egy kollégát ugye elküldtek, szóval éppen fogyóban vagyunk. Na nem mint ha nem lennénk elegen erre a semmi munkára... Ja és a semmit, azt akár szó szerint is lehet érteni, mert pl múlt szombaton, írd és mondd senki, nulla, nada, zérus, nobody, 0 betérő ügyfél volt. Az ilyen egykedvű napokat néha megtöri egy-egy pozitív dolog, pl nemrég ezt sikerült lőnöm:



Sorry a minőségért, de reggel volt, telefon volt csak nálam, és épp vezettem. De vicces volt, hogy az első kamion aki mögé besoroltam, pont bajai volt :)

Néha ellátogatok a tesómékhoz, hogy bandázzunk a kisöreggel,



aki éppen érdeklődve néz rám.

Meg aztán beköszöntött az adventi időszak is, ami itt a giccses díszítést, és karácsonyi vásárt jelent egyre inkább. Azért van, ahol nem viszik túlzásba, pl a teómék városában:



Igen, ez itt mind az.

Persze itt is akad ilyesmi:



A városháza bejárata



csináltam volna több képet is, de igazából olyan, mint a filmvilág pár végterméke, amiből ha egyet láttál, mindet láttad. 

Így telnek hát a napjaim, míg végre el nem jön a várva várt hazamenetel, valamikor az 51. hét közepén.



Nem tudom, hogy lelentkezem-e még a hazamenetel előtt, majd még meglátom. Addig is a viszont látásra, a viszont hallásra.