Kunci in Germany

Ez a Blog a család és a barátok részére van fenntartva.

Chuck Norris megtalálta az összes Pokémont........Vonalas telefonnal

Posztolva július 28, 2016

Már október van?

Posztolva október 11, 2014

Ez most nem egy képes bejegyzés lesz, mert mióta visszajöttem nyáron a szabiról, nem volt gép a kezemben. Amikor meg igen, akkor másnak kattintgattam.  
Tovább»

TriplaX és a BMW

Posztolva július 8, 2014



Két hete betöltöttem a harmincat és ennek örömére elhoztam Zoli barátomat, hogy este együtt igyunk a
városban.




A hatórási meccset a moziban néztük, mert úgy volt kényelmes, ezután nekivágtunk az belvárosnak.



Dumáltunk iszogattunk és jártuk a belvárost.





Nagyon nem kellett szétcsapni magunkat, mert azt már megtették a hétköznapok.



Mivel dög fáradtak voltunk éjfélre, az első vonattal visszajöttünk aludni.

Szóval azt hiszem miután itt és majd otthon is megünepeljük a kerek évfordulót, egy korszak lezárul. Ha úgy lesz majd arról is írok :)

Bár miután múlthéten bort ittam ásványvízzel kajához a kalapos pizzériában, nevezhetjük ezt a pontot a vég kezdetének is...:D




Másnapra ideért a front és pocsék idő volt egész vasárnap. Elmentünk a tesómékhoz ahol a sógornőm és az én születésnapom alkalmából ünnepi ebéd volt, így ehettünk jó magyar brassóit és egy kint élő csaj jóvoltából oroszkrém tortát is. Mindkettő nagyon jó volt, mert belekóstolhattunk ismét az otthoni ízekbe.

Késő délután visszateleportáltam Zolit az állomáshelyére és autóztam egy kellemeset hazafelé.



Vannak helyzetek, mikor elhallgat a fejemben a nyüzsgés. Olyankor a vezetés a halk zene és az autó egybeforr a térrel és az idővel. Akkor az egy másik dimenzió. Egy buborék-univerzum. Valaki meditálással, vagy jógával kerül ebbe az állapotba, én a vezetéssel. Ebben a meditatív állapotban bármeddig tudnám szelni a kilómétereket a kanyargós hatodrendű utakon a naplementébe, de az ember óhatatlanul kiesik ebből, ha pl rátér egy forgalmasabb, unalmasabb útra, vagy egy bamba turista csámpázik be elé a hambár lakókocsiával, aminek 65km/h a vége. Az rendesen meg tudja ölni a vezetés élményét. Igaz ehhez az élményhez nagy részben hozzájárul maga az autó is, de szerintem maximum 45%-ban. Mert ha a többi körülmény nem stimmel, akkor szinte mindegy mi van a seggünk alatt. De ha pl én Olyan hangulatban vagyok és felcsendül egy Olyan szám, akkor mindegy mit hajtok... de most rohadt jó hogy egy bömös kormányát forgathatom :D

Ezt a "Driving Experience" frázist a nyugati világ manapság egy gyártó nevével kötik össze, ami szintén ugyan ez a márka :) 

Ennek az az apropója, hogy a hétvégén Münchenben jártam/tunk, ahol is megtekintetük a BMW múzeumot, családi körben egy baráti páros kíséretében, akik vendégül láttak minket.



A múzeum atom volt és igazából a képek magukért beszélnek. A mögöttes technikai tartalom sem kevésbé lenyűgöző. Kb minden képhez egy A4es-nyi hozzáfűzni valóm lenne, de ez itt most nem az a fórum, ahol szelephimbák, leömlők, tüték, forgattyús tengelyek kivesézésébe kezdek.

A személyes kedvenceim:





De kezdjük az elején.



A BMW ugye motorkerékpárokkal és repülőgép motorokkal kezdte anno, innen jön az emblémájuk is, ami egy forgó légcsavar sematikus ábrája, ami az ég felé tör. Anno ugyanis sikerült megdönteniük a magassági világrekordot.



A II. világháborúban ők gyártották pl a legendás Focke-Wulf Fw 190es 2000 lóerős motorját is.




Szóval volt minden, mint karácsonykor.

Ömlesztek is ide egy adag képet:



Forma 1 es motorok. Az ember nem is képzelné milyen kompakt egy ilyen.





Nelson Piquet Brabham-BMW-je.





















Csak ezért a két autóért megérte elmenni





Az első M5-ös és a legendás BMW M1



Az emeleten a Rolls-Royce kiállítás fogadott minket, ahová egy hosszú mozgólépcső vitt fel.

Míg lent a BMW részlegen a fehér modern stílusvilág vett körbe minket, addig fent a félhomály, a sötét színek és a hűvös elegancia.










A jó kuzinok autója sajnos nem volt kiállítva :)



Ezzel a fenti taligával fuvarozták anno II. Erzsébet brit királynőt.





Apa, fia és Emily (a.k.a. Spirit of Ecstasy)



Szóval így telt a vasárnap délután. Kellett ez a pár nap mire leülepedett az élmény. Aki szereti az ilyet, annak csak ajánlani tudom.

A jövő felé tekintve pedig szombaton remélhetőleg már együtt verethetjük a halászléfőzőn, szóval addig is kitartás. Melóban is már előre rápihenek a hazamenetelre. Ma megvolt az olajcsere és pár egyéb apróság, úgyhogy az autó lassan "Good to go" én meg aztán depláne.

Na lépek is mára,
McBride kiszáll!

Az előző 3 hónap

Posztolva június 17, 2014

Negyed éve nem írtam ide, de mostmár épp itt az ideje.

Márciusban és áprilisban nem történt semmi azon kívül, hogy húsvétra hazaugrottam. Aztán május közepén kezdett apadni a meló, de akkor meg állandóan 6 napos heteket toltam és most eljött az idő, hogy megint írjak, mert történt egy s más.

Május végén pl most a másik tesómmal vágtunk neki a salzburgringi versenyhétvégének:



Volt itt minden:
Suzuki kupa egy csomó magyarral, Seat Leon Euro Cup két magyar versenyzőzel, és a WTCC egy magyar indulójával.



Wéber Gábor sajnos egész hétvégén bajlódott az autó műsuzaki problémája miatt, ezért a versenyt sem sikerült befejeznie



Norbi egy 9. és egy 4. hellyel zárta a hétvégét



Tom Chilton a rajbalesetben megsérül autóját pont előttünk fektette ki.





Jeee második alkalommal is a Eurosport műsorán :D Ott vagyunk a nyíl alatt a Tesó világos sapkában és kék pólóban, én pedig balra sötétkék sapkában és sötét fölsőben



körbe lehetett nyálazni a kivontatott autót





A Parc Fermé



A szünetben Hannes Arch - RedBull Air Race versenyző műrepülő bemutatóját láthattuk. Az idióta olyan alacsonyan repkedett, hogyha egy doboz cigit ragasztanak a gép hasára, megmondom milyen márka.



Sébastien Loeb kilencszeres rally világbajnok.

Érdekesség képpen ott volt Andy Prialux háromszoros túraautó világbajnok is díjakat átadni, sajnos vele nem találkoztunk.



Tesóm Michelisz Norbival



Tesóm Tom Coronellel



Tesóm Wéber Gáborral



Tesóm



Totálkáros Suzuki. Ráhajtogatták a szalagkorlátra.



Fiat 500 Trofeo rajt



Fél négy felé már alig lézengett valaki a box tetején. A lágy nyári szellő konfetti kockácskákat hordott a forró betonon. A csapatok egykedvű dolgozói már szedelőzködtek, ahogy mi is. Habár a honfitársainknak nem is ment most úgy, ahogy kellett volna, azért a szájuk sarkán mosollyal  távoztak a pályáról. Hátmég mi :D



Jövőre is jövünk, főleg, ha ismét ilyen szép idő lesz.

Aztán ugye megint hazanéztem kicsit, ami megint nagyon jó volt, de majd júliusban ugye... az mi lesz :D

Szóval Pünkösd hétfőn indultam is délután, hogy ismét átszeljem fél európát, amikor észleltem, hogy nincs ergia - ahogy JarJar mondaná - és lassul az autó, pirosan villog egy kontrollámpa. Azt történt, hogy elszállt a hűtés. A termosztátház széléből letört egy darabka és elengedte a hűtőközeget. Szerencsére kb 6-800 méterre állt le egy bátaszéki műhelytől. Még aznap fogadtak is, és másnapra orvosolták a hibát, így szerdán már itt voltam ismét.

Aztán most, hogy hogy itt vagyok és volt egy kis időm, meg kedvem, a hétvégén elmentem a 25. neumarktri Altstadtfestival-ra. Fél óra kocsival, Földvár Nürnberg felé félúton.

Íme a fotók:



Igazából szinte bármelyik városi "fesztiválon" ugyan ilyen képeket lehet lőni, szóval nem kattintgattam veszettül





Viszont láttam, hogy fel lehet menni a templomtoronyba néhány petákért cserébe. Nem is tétováztam. 72 méter és rohadt sok lépcső.







Az 1434-ben épült neumarkti Sankt Johannes templom toronyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 35 mázsás harangot 1834-ben öntötte Iksz Ipszilon...



Na itt volt az, amikor majdnem kiesett a gép a kezemből.



A várrom felé nézve (a közelebbi dombtetőn van, csak nem lehet kivenni a képről ).

Mikor megláttam, tudtam egyből, hogy az a köv célpont, szóval ott is hagytam a belvárost, mert hiába volt 5 színpad fellépőkkel, ahhoz nagyon sokat kell igyak, hogy azt élvezni tudjam.



Castle Wolfstein







A város, fenntről a várból.

Már nem is számolom hányadik várrom ez amibe beténfergek, de igazából mind egyforma, csak a kilátás más. Na jó, nem, de majdnem.

Persze elindult a VB is, és a nyitó meccs lendületéből azt hittem, majd a többi is olyan jó lesz. Azóta is várok.

Szóval egyenlőre ennyi voltam mára. Ha megint megyek valamerre, vagy történés lesz, ígérem kiposztolom amilyen hamar csak tudom. 

Na léptem, Csá

Bajor főváros, hét betű

Posztolva március 10, 2014

Kerek századik bejegyzésem ez. Voltak terveim ezt illetően, de talán majd a százötvenedikre... Azért remélem ez sem lesz rossz.



Amint azt már említettem az utolsó bejegyzésben, a két hét elteltével újra jelentkezem.
Pénteken írtam Zoli barátomnak, hogy a múltkor megbeszéltek szerint újra elugrunk valahova. Ez a város pedig nem más, mint München.



Mikor utoljára itt jártam, csak egy estét töltöttem ebben a metropoliszban, de intenzív élmény volt, így megmaradtak fontos részletek. Azt tudtam, hogy a városba autóval gabellázni felér egy fejlövéssel, szóval leraktuk a járgányt az egyik metróállomás közelében, vettünk napijegyet és nekivágtunk.



Mivel csak térképen és műholdképen láttam a célterületet korábban, ezért nem mértem fel túl jól a távolságokat és a gyalogutakat sem. Ennek következtében az első két órában nagyon sokat gyalogoltunk. Előbb az Olympia bevásárlóközpontban, ahol a metró megállt, majd onnan át, az Olympiaparkba. Ami nem is lett volna gáz, ha ismerem a járást.


Kosárpálya lvl 99



Még itthon megnéztem milyen rendezvények lesznek a hétvégén, de mivel a farsangnak vége, a nyári szezon pedig még nem indult el, ezért egy amúgyis útbaeső bolhapiacon vágtunk át, majd később az óvárosban a különféle pártok kampánytevékenységét tálthattuk.



A piac olyan volt, mint amilyennek az ember elképzeli. Tele van kacattal, az ember csak elvétve hall német szót. Dominálnak a törökök, oroszok, kínaiak, afrikaiak. Volt csomó ruha, cipő, régi magnók, gyertyatartók, étkészletek, bútorok, bakelit lemezek, DVD-k, persze mindenből a legalja, meg a szakadt régi szarok. 2 soron mentünk végig a 20-25ből, de elég is volt.

Majd öt km séta után végre megérkeztünk az első célállomáshoz.



Durva volt látni, hogy a hetvenes évek elején átadott komplexum ma sem tűnik ósdinak és, hogy mennyire egyben van. A park ápolt, rendezett, az épületek nem omladoznak, bár van sok elhagyatott régiója, mégis olyan újszerű az egész.






A parkolóban lévő bolhapiac fentről

Panoráma:
http://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2014_3_9_gqjz7kpkmr.jpg

(rég volt már ilyen kép, szóval újra leírom: Ha nem jelenik meg a nagy kép, akkor jobb klikk a kis képre, és "Kép megnyitása új lapon" sort választva megjelenik nagyban az új lapon)

Miután körbemászkáltuk a stadiont, elindultunk a park felé, mert arra van a torony bejárata.









Nem alacsony ez a pálcika, de azért nem para. A lift sem turbó, csak 7 métert tesz meg másodpercenként, szóval elviselhető. Majd 200m (~185) utazás után ez a kilátás fogadott minket:

http://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2014_3_9_zsn2ct3uss.jpg

http://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2014_3_9_1bcxaivpwq.jpg






Sajnos a párás levegő miatt nem tudtam jó képeket csinálni a városról


és szemmel láthatólag, a szelfizés sem az erős oldalam :D


Az "Úgysem jön el..." - Playbook :D

Miután ismét lent voltunk elindultunk vissza a városba




A víz olyan tiszta itt is, hogy simán látni benne a potykákat.



http://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2014_3_9_6i7di0tbui.jpg

Tovább lépdeltünk, s bár éreztük, hogy van pár kilóméter már a lábunkban, a lelkesedésünk lankadatlan volt.


(fél)profi fotoszessön a pázsiton


A BMW főhadiszállása a toronyban, hozzánk közelebb balra a múzeum, mögöttük pedig az üzem.



Megint metrózás következett



Amúgy fun fact a metró mozgólépcsőkről:
Eleinte föl sem tűnt, csak később, mikor Zoli felhívta rá a figyelmemet. Adott egy fix széles lépcső. Mellette van egy keskeny mozgólépcső. Amikor az ember a mozgólépcsőn megy, látszik, hogy mindenki jobb oldalon áll. Én leszartam, álltam a bal oldalon és beszélgettem. Többször is hallottam magam mögül, hogy 'tschuldigung... azaz "bocsánat", mert ment volna fölfelé. De ha valaki ennyire siet (persze egyik sem futott) mi a rossebnek nem a fix lépcsőn megy, ami tök üres? Szaladgálhat rajta naphosszat. De nem, neki az a sáv kell amin én, vagy a Zoli áll. Na mind1. Vettem egy nagy levegőt és utána már figyeltem, hogy a kretének szabadon járkálhassanak.



Marienplatz, csapó kettő. Altrathaus, azaz az öreg városháza.



Az óvárosban csak sodródtunk az árral, tébláboltunk utcáról utcára, nézelődtünk, dumáltunk...


A Miasszonyunk temploma. München egyik jelképe is egyben.





A kezdett sötétedni, ezért elindultunk a város peremére, hogy megnézzük az FC Bayern stadionját, az Allianz Arénát



Jó öreg GTA-1 :D



Az Aréna. Ahogy azt Zoli is megjegyezte, ennyire szeretik a csapatukat, hogy minden meccsért ki kell utazni a városból. Bezzeg Madridban ott van a belvárosban.



Voltunk is Adidas boltban mezt nézni, mert találtunk,  szépeket, csak az áruk volt borsos. De nagyon!



Mire odaértünk, már csak a műnapok sütöttek a gyepszőnyeg fölött, de sajnos ennél közelebb nem kerültünk.



Mondjuk egyvalamiért jó volt ilyen későn menni.

Egyrészt láttuk alászállni a Napot a bajor főváros mellett, Másrészt láthattuk a díszkivilágított stadiont közelről.


Mikor elindultunk vissza, már elég nagyot zuhant a morál. Hátmég a lassan teljesen elkészülő talpunk.


"Ted! Láttam, hogy hol fordul meg a metro..." 



Egy utolsó rohamot indítottunk a városba, de még azért felfedeztünk egy s mást.



Az Isar kapu. Nem messze volt Eder mester műhelye, ahol Pumukli állandóan szivatta szerencsétlen öreget. Az épületet sajnos már lebontották.







Mire elértünk ide a Maximilianeumhoz, már meg voltunk halva. A lábunk tropa, én szomjaztam, és a szél is egyre hidegebb fuvallatokkal ostromolt minket.

Az egyetlen cél az volt, hogy visszajussunk a földalattihoz.



Úgy vonultunk ezen az utcán végig, mint a vert sereg. Hosszú macskaköves utca villamos sínekkel, szobrokkal múzeumokkal. A Maximilianstrasse. Ez az utca nagyon híres. Pompa, luxus és fényűzés.



Az utcán luxus autók, az ötcsillagos szálloda előtt klasszikus, szürke egyenruhás ajtónálló. Tisztára mint a filmekben. Szép vörös szőnyeg, minden díszléc aranyfényű. A kirakatokban milliós ruhák, tízmilliós ékszerek, s a kávézók, ablakai mellett elegáns emberek beszélték ki az ügyes bajos dolgaikat egy csésze drága fekete mellett, amennyiből én egy hétre bevásárolok. De nem irigykedtünk. Egykedvűen lépkedtünk a világmárkák boltjai mellett. Néha meg-megálltunk fantáziálni hogy miket viselnénk, ha úgy ki lennénk tömve zsetonal. Gucci, Tiffany, Luis Vuitton, Armani, Hublot, Versace, Rolex és még sorolhatnám. Aki számít annak van itt boltja.

Szépen keretbe zárta ez az út a kirándulást. Mikor megérkeztünk, frissen üdén, a bolhapiacra, kaftános arabok és gyűröttarcú oroszok próbáltak túladni a filléres lomokon, s mikor fáradtan cammogtunk hazafelé, a "milliós kacatok bazárján" csattogtunk végig.

Már láttuk az állomást mikor az Operaházhoz értünk.


Szünet lehetett, mert csomóan kint álldogáltak, beszélgettek, füstölögtek. Ezután jön a késői vacsora egy exkluzív étteremben, majd egy csendes hazaút lehetőleg egy német prémium autóval. Legalábbis amennyire én tudom. Azt hiszem meg tudnám szokni azt az életstílust is.

Visszametróztunk az autómhoz, kiszabadultunk Münchenből és a pályán hazafelé bekapcsoltam a Kossuth rádiót, mert este már jó a vétel. Nem tudom kik kezében vannak ott a dolgok, de eléggé elvetemült előadásokat hallottunk vakondszemhélyról és hunyorékoló folyókról. Este tíz volt, mire kiraktam a Zolit, én pedig éjfélre értem haza.

Megint elmúlt éjfél, úgyhogy nem is klimpírozok tovább, holnap meló van :)

Minden jót kívánunk az otthoniaknak: Bye bye


Látogatási idő 12:00 - 17:00

Posztolva február 24, 2014

A hétvégén ellátogattam a Traunreut-ba, ahol Zoltán barátom tengeti mindennapjait.



Habár az út hossza ~ 180km ( kb Baja - Budaörs), azért autópálya nélkül is megvolt 2 óra alatt. Vittem neki egy bringát, amit még a tesóm szerzett úgy 3-4 éve ingyér', így már nem kell gyalog bandukolnia. Mivel nem igen tud sehova sem menni, ezért leautóztam, és körbenéztünk a környéken.

Traunstein. Egy tipikus bajor kisváros.



Mint, amolyan tipikus kisváros, nincs sok látnivaló. Az óváros közepén templom, mellette főtér, körben kis utcácskák sok boltal és vendéglővel. A másik központ a vasútállomás, nemmessze pláza, mozi stb.



A Traun folyó. Ez sem egy Sugó, de olyan tiszta, hogy látszanak benne a halak.







Aztán mivel tudtam, hogy van nem messze egy tó is, ezért arra folytattuk utunkat.

A Chiemsee. Anno itt veretett Ötvös Csöpi is, ahonnan a Hamis a baba c. film elején ment haza.













Szép hely azt meg kell hagyni, szóval nem ez volt az utolsó látogatásom itt. Van egy sziget is benne, amin II. Lajos bajor király kastélya áll, amit a versailles-i kastély hasonmásának szántak.

Szóval mászkáltunk, dumáltunk, aztán visszafelé megkajáltunk, és én hazajöttem. Két hét múlva újabb kiruccanás lesz, természetesen arról már bővebb beszámoló várható.

Úton hazafelé:




Kocó, neked pedig Boldog Születésnapot kíván a bajor különítmény! :D



'14 jan

Posztolva február 9, 2014

Jaj, de nagyon régen volt, (de soká lesz) hogy írtam ide. Volt azóta karácsony a családdal és jó kajákkal, szilveszter arconpörgéssel, tüzijátékkal, mozizás az ÖB-kkel stb...Aztán vissza kellett jönnöm, és hoztam magammal a tesóm apósát és egy örök barátomat, Zoltánt
http://www.youtube.com/watch?
v=0mGZyPNXFss


Aztán teltek múltak a napok és megszületett Anna, a családunk legújabb tagja. Mivel még csecsemő, ezért nem tudok túl sokat írni róla. Egészséges eszik, alszik, sír, végzi a dolgát. Martin pedig egyre értelmesebb és önállóbb. Aztán jött a tesómék költözése.

Nem csináltam képeket, mert a munkára koncentráltam, és nem spectator módban voltam. Volt takarítás, festés, hurcolkodás. Az előző lakók keményen heroin függők voltak, úgyhogy ki lettek lakoltatva. A lakással is volt dolog bőven, de a mai napon lezárult a költözés. Meg is ünnepeltük egy kiadós ebéddel, amiben én is segédkeztem. Magnum után szabadon, meglékeltünk egy jóféle Chateau Rothschild borosüveget ami olajozta a munkát. Az orosz boltból vettünk tortát is, amin a "No megálj csak!" c. szovjet rajzfilm szereplői voltak láthatóak.




A munkámról csak annyit, hogy Thomas novemberben csak az első fecske volt. Azóta még két kollégám mondott fel és én is fontolóra vettem, de adtam egy utolsó esélyt a cégnek.

Mivel hardveres problémám akadt (elromlott az egér)
Itt most be is fejezném a mondandómat. Amint tudom, folytatom.
Bye Love Y'All

2013 tél

Posztolva november 19, 2013

Kb 6000éve nem írtam, tudom. Elkezdődött a szezon, azóta az első nagyobb hullám le is csengett, a második majd az első hóval jön előreláthatólag.

Ha már a melónál tartok, ejtek néhány szót a változásokról. Mindenki által kedvelt kedves kollégám és mesterem Thomas, már egy jobb helyen van. Mindenkinek kicsit elakadt a lélegzete, mikor megtudta, hogy Tomi felmondott. De miután elment kicsit olyan volt, mintha mindenkiből felmondott volna egy kis darab vele együtt. Nem ő a legjobb szerelő, nem is a leg gyorsabb, mégsem irigyelte senki, inkább örültünk, hogy olyan helyet talált, ahol nincs túlórázás, szombatozás, szezonális hajtás és rendesen meg is fizetik. Egy másik kollégám sérvet kapott, arra műtötték, a harmadik csak simán kiíratta magát, mert csak. A főnököm meg hozatott alkalmi munkásokat.

Az első egy német ex kamionsofőr, akinek elvették a jogsiát. A kollégáim csak SlowMo-nak hívják, mert hogy úgy mondjam nem kapkod. De az azért nem lenézendő, hogy egy órát biciklizik, mire beér melóba. Mondjuk nem sajnálom, mert drog vagy alkohol volt a vérében mikor lekapcsolta a yard.
Aztán jött egy lengyel gyerek. Német tudása konvergált a nullához, és más egyéb emberi nyelven sem beszélt, csak a sajátján, amit az orosz anyanyelvű kollégáim is csak hellyel-közzel értettek. Nevek megjegyzésében sem jeleskedett, ezért engem magyarnak hívott, a kazah származású embereket meg le oroszozta. Nem igazán örültek neki.
Aztán a harmadiknak jött ex kelet-német gyerek lábára ráengedte ez a barom az emelőtalpat, ami összezúzta a lábfejét. Sokszor odarakták hozzám, mire ő fölemlegette a "lengyel, magyar két jó barát" mondást, bár ez esetben én voltam a kivétel, ami erősíti a szabályt. Büdös volt, köpködött a zárt műhyelben, ordítva beszélt, és idegen nyelven. A baleset után nem sokkal elküldték hála az égnek.
Az idegeimet azonban nem csak ő károsította, hanem az egyik tanulónk is. Hívjuk csak Gyökérnek. Ha megcsinál valamit, még1x meg kell csinálni utána, mert hiába mutattuk már meg neki kismilliószor, nem veszi be az a mogyorónyi agya. Állandóan mindent megkérdez, ami nem is lenne baj, ha nem olyanokat kérdezne, amik pl rajta vannak a kezében lévő papíron, vagy ne látta/csinálta volna 100000szer.
Olyan gyorsan dolgozik, hogy remélem a halál is így jön értem, mert akkor elég hosszú öregkor elé nézek.
A másik tanuló meg kapkod, mint Bernát a ménkűhöz, a harmadik meg normális. A normális kb fényéveket ver a másik kettőre, pedig  ő sem kiemelkedően jó, csak a többi ekkora szar.

Összeszedtem egy megfázást is, mert a sok és gyors munkától megizzadtam, majd a nyitott kapun dőlt be a hideg, és ez ismétlődött napjában 20-30x, amit nem sokáig tolerált a szervezetem. Miután visszamentem, elhatároztam, hogy nem izzadok le, inkább hagyom dolgozni a lumpereket. Ennek ők nemigen örültek, engem viszont ez nem érdekelt. A szisztéma azóta is jól működik.

A meló után kollégákkal eljárunk eddzegetni is, de van hogy a cég előtt iszogatunk a többiekkel. Sokszor csak későn 8 vagy az után érek haza, ezért is nem készült a blog. Próbáltam pihenni, kikapcsolódni.

Hagyományos kikapcsolódás volt pl az F1 nézés is, de manapság a versenyeken már a rajt előtt el lehet aludni, akkor sem marad le az ember semmiről. A Reál kikapott a Classicon, a Dallast is kiporolta egy két csapat, de azért az NFL-t meg az NBA-t szoktam követni. Emellett találtam egy játékot is War Thunder (II.Vh rep.gép.szim) néven, ami visszarepített kicsit a régi MoHAa, Cod1 stb érába, amikor még minden egyszerűbb volt.

Apropó kikapcsolódás.
Szombaton este egy haverral elmentünk a városba, mert már rég volt ő is, én is társaságban. Jól indult az este, egy kis alapozás után etértünk egy bárba, ahol HappyHour-volt azaz minden féláron. Eszembe is jutott, hogy ezt inkább otthon csinálnám a régnem látott társaságban. Iszogatás közben megcsörrent a telefonom, de a hangos zene miatt úgy sem hallottam volna semmit. Örök barátom Menyus volt az. Ropi rágcsálás és ivászat közben váltottunk pár sms-t, s Ő is mondta, hogy eszükbe jutottam, szóval a hatodik érzék befigyelt :)
De ami ezek után jött...
Hallottunk egy helyről a város másik részében, ami olcsó meg jó, kicsit érettebb a közönség stb. Még örültünk s kicsit, hogy nem az a tipikus 16-20éves publikum lesz, mint a többi helyen. Nem is az volt.
Az átlag életkor olyan 40körül volt, de láttunk benne potenciált, és úgy gondoltuk, ha eleget iszunk jó lesz ez...
Nem lett.

Az italokból kispórolták az alkoholt, és mire elhatároztuk, hogy lelépünk, már elment minden busz és vonat. Nekiindultunk gyalog. Havercsótány mondta, hogy "Majd fölvesz valaki..." A főúton baktattunk a gyerek stoppolt de, senki nem állt meg.

Kb félúton ami a kiindulási helytől olyan 7 km-re volt, végre lassított egy autó.
Aztán bekapcsolta a kék villigót is.
"Hova-hova?" kérdezték a biztosurak.  A gyerek meg mondata, hogy "Hazafelé mennénk, csak elment minden busz stb.." Ekkor megkértek minket, hogy fáradjunk le a főútvonalról. Mutatta a yard, hogy ott van lebnt a bringaút, azon legyünk szivesek tovább haladni. Álmeglepődéssel fogadtuk az infót, hogy "Hú tényleg? Nem is tudtuk stb.." Lementünk  a kereszteződésnél, amerre amúgy is mentünk volna, és a bicikliútról indult a gyerek megint az útra, mert látta hogy jön egy autó.
Ugyan azok a fakabátok voltak, szóval lerángattam az útról, s mondtam is neki, hogy azért ahhoz már tehetség kell, hogy kétszer akarjon zsinórban rendőröket stoppolni. Szóval feladtuk és nekivágtunk a maradék 7km-nek.

Reggel öt volt már mire ledőltünk. 9kor felkeltem és megnéztem hogy játszik Michelisz Norbi flipper-golyót Makaóban. Aztán evés döglés, majd késő délután hazajöttem. Este F1 austini futam volt ami képernyőkímélőnek is dögunalom lett volna, szóval ja.

Most már csak rászántam magam hogy írjak ide. A köv poszt már egy szép képekkel teli igazi téli bejegyzés lesz a hazaindlásom időpontjával.

Na majd jelentkezem

Bye-bye

Cs'kúgy Vasárnap

Posztolva szeptember 30, 2013

Tegnap vasárnap volt, s mivel szombaton dolgoztam, így sokáig alhattam. Le kellett mondanom a meló miatt, a Mac-kel való Oktoberfest-re menést, amit igazából nem bánok nagyon, mert úúúúútálom a tömeget, a sorbanállást, a túlárazott mindent és a nyomorgós tömegközlekedést hosszú távon. Majd jövőre. Talán.

Szóval megreggeliztem, tettem-vettem, megfőztem az ebédet, megkajáltam, aztán ledöglöttem filmet nézni. Egy klasszikus volt műsoron :)



Filippone helyett még mindig Csokoládé nyeri a futamot, Pakito még mindig a papagájcsajokat szereti és Charlie a szárazföldön szomjas, a tengeren meg éhes. Az irány pedig Észak. De óvatosan.

Szóval épp néztem a filmet, amikor csörgött a telefon. A tesóm volt az, és kérdezte, hogy érdekel e a túzoltó bemutató, ami előttük van a parkolóban. Olyan éber voltam, mint Marty, amikor a Doki hívta. Mondtam is félig kikelve az ágyból, hogy" ...Má-Máris indulok..."



A környékbeli tűzoltóságok képviseltették is magukat nagy erőkkel, és egy verseny keretében az ifjúsági tűzoltó lányok mérték össze a tudásukat és a rátermettségüket.





A Martin is lejött a szüleivel megnézni, hogy mi ez a sok piros autó, az egyikre fel is ült.



Már láttuk hogy szét fognak vágni egy autót, ezért azt még megnéztük.



Nem mondhatnám, hogy elkapkodták a dolgot. Negyed órát simán eltököltek vele. Persze szép szabályosan zajlott a mentés, mert az ifjú titánok végezték az eljárást, egy supervisor meg mondta, hogyha valamit nem jól csinálnak.



Frankón cabriora vágták a srácok az öreg escortot. Martin a magaslatból figyelte a történéseket



Este aztán megnéztem a Broncos - Eagles összecsapást, amin Manningék átgyalogoltak Vickéken.



Ennyi volt a vasárnapom.
Ma meg vissza a darálóba.
Majd még írok nemsokára.
Bye bye

2013 Ősz

Posztolva szeptember 17, 2013

Ősz van szeptember, így a blog is visszatért a szabadságáról, a régi kerékvágásba. Nem is tudom hol kezdjem...


nyári emlék :)

Még augusztusban volt egy Oldtimer csillagtúra, amire kilátogattam. Jó volt, csak unalmas, mert meleg volt, nagy időközökkel jöttek az autók és nem néztem magamnak megfelelő helyet a fényképezésre ( árnyék, parkolási lehetőség, fény hátulról, ülőhely, kanyar hogy az autók lassan menjennek, hogy fényképezhető legyen az egész stb ). Majd legközelebb...



















Aztán Augusztus végén, Szeptember első hetében lezajlottak a környékben a helyi banzájok. Itt is volt. Nálunk úgy hívják KIRTA. Nem tudtam mi az, ezért rákerestem:
Kirta egy mitológiai király, a hurrik törzsfője és Mitanni uralkodója, ami a Hettita Birodalom összeomlása után keletkezett a mai Szíria északi részén.
"Kirta legendáját egy ugariti agyagtábla meséli el. Eszerint Kirta összes gyermeke meghalt, felesége elhagyta. A gyászoló királyt álmában Él látogatta meg, és elárulta neki, hogy az esőistenhez, Baálhoz kell segítségért fordulnia, majd vándorútra kell indulnia, hogy új feleséget keressen. Utazása közben Asera szentélyénél az istennő egy arany szobor felajánlását kérte tőle, amelynek fejében segít neki. Kirta végül megtalálta feleségét és gyermekeit, de a nagy örömben megfeledkezett a szoborról és Asera istennőről. Az istennő a királyt súlyos betegséggel büntette, majd meg is gyógyította, amikor végül is megkapta a felajánlást. Azonban legidősebb fia, Yassib nem látta szívesen a gyógyulását, és továbbra is királyként intézkedett mindenben. Kirta megátkozta őt, és a szöveg ezzel ér véget. Nem tudni, hogy csonka-e, vagy valóban itt a befejezése." forrás: wikipedia.hu
Na. Ennek semmi köze ahhoz, ami itt volt, mert ez az ivásról szólt népviseletben. Ja, volt valami kaja is. Mindegy. Megvettem az aránytalanul drága belépőt, ettem ittam kattintottam párat, de még mindig nem éreztem egyenlőnek az ár-érték arányt, ezért nem jöttem el üres kézzel ;)









Aztán egy vasárnap délutáni utolsó fagyizás keretében ellátogattam a hemaui volksfestre is.







Nem volt nagy eresztés. Ha egyet láttál, láttad az összeset. Persze vannak kisebbek nagyobbak, de lényegében ugyan az mind. Ivás népviseletben(vagy anélkül) amíg a gyerek el van a sok szarsággal, addig Apa iszik. Mindegy, hogy Dult, Gilemos, Gäubodenfest, vagy akármi, július közepe és szeptember eleje közt ezek vannak műsoron.

Aztán mi is volt még... Sok munka.



Nagyon sok...

Most nemrég jöttem vissza Mac-től, mert Ő eddig európai körútját járta, úgyhogy megünnepeltük, hogy itt van megint.



Kicsit körbenéztem a környéken, és megmosolyogtatott, de le is hangolt egyben, hogy volt ami úgy állt ott, ahogy én letámasztottam több, mint másfél éve.



Az öreg alkesz, még mindig ugyanott ücsörög a bolt előtt a padon. Az öreg Hans felismert és intett a jellegzetes színű agilájából. A messzi tanyán ugyan úgy legelésznek kint a marhák, s a harang hangja közelebb hozza a régi emlékeket. 





Szóval ott mászkáltam, aztán fölmentem öreg barátomhoz, aki üdvözölt és illedelmesen megkérdezte, hogy mit iszok.
Aztán meg, hogy nem baj e, ha átugrunk a csehekhez. Mondtam neki, hogy én ráérek a dolgom felöl, szóval GO!

Azt mondta elmegyünk Kalavari-ba. Mondom életemben nem hallottam róla, aztán mikor a GPS-el tervezni akart, odaadta nekem, hogy írjam be. Beírtam de nem láttam ilyet. Mondom itt csak Karlovy Vary van. Ránézett. Hát én is ezt mondtam. Óóó mondom oké hagyjuk.
Mivel Mac kristály cuccok vásárlását tűzte ki céljául, ezért az első megálló a Moser volt.



Ez egy régi német eredetű üveg gyár (Ludwig Moser alapította), de a háborúk miatt átkerült a cseh oldalra. Ők a beszállítói az európai királyi házaknak poharak tekintetében (angol, spanyol, norvég, dán szóval a nagyrészüknek). Megnéztük a múzeumot, a gyárat az üvegfújókat és a shop-ot is, amiben csillagászati árak uralkodtak. Nem fényképeztem sokat, mert volt ahol nem lehetett.


International Film Award


A kézzel írott rész:
Moser Lajos üvegfinomító Karlsbadban, Csehországban


Az üzem











Aztán bementünk kicsit a belvárosba, amiből nem láttunk túl sokat, mert nem mentünk messzire, de az a kevés is nagyon szép volt. Fiákerek az utcán, szép épületek minden felé, csatorna harmadolja szét a várost, van vár meg szép régi hotel is, amikből nem láttunk semmit, de majd legközelebb. Persze mivel keleti blokk, ezért megtalálhatóak a csúnya lepusztult részek is, a panelházak, a szar utak, a szemét, de ez a kettősség engem, a keletről jövőt nem zavart annyira (mint pl egy nyugatról jövőt). 







Mac-kel bementünk egy boltba, ahol alacsonyabb volt az árfolyam és talált is magának cuccokat, ahogy ő mondja: Zaworski (Swarovski) betétekkel. Az eladónő roppant segítőkész volt, amikor meglátta a nagy fekete ember pénztárcáját, és ecsetelte is, hogy miért jobb az ő árúja, és hogy azok a rohadt sárgák (vietnámiak) elárasztják a piacot a gagyi szarjukkal. Próbált alkudozni az öreg, de nem engedett az árakból. Amíg ők elvoltak, addig én, meg a kisegítő csaj vártuk, míg megegyeznek. Összenézve röhögtünk, ahogy kézzel lábbal alkudoznak, és próbáltam neki elmagyarázni, hogy mit is akar a nagyember, de rázta a fejét, hogy nem tud angolul. Akkor mondtam németül. Mosolyogva tárta szét a kezét, hogy au se megy neki igazán. Aztán magyarul kérdeztem, hogy tud e magyarul, aztán egyre jobban nevetett, amikor elkezdtem sorolni az általam sem ismert nyelveken:- Parlez vous Francis? Habla Espanol? Parla Italiano? Aztán zavarában mondta, hogy csak
Český. Hát mondom Cseszki veled aztán jól ki van segítve az ember. De nem kezdtem vele Activity-zni, mert a bolt zárt, mi meg indultunk vissza.Este egy görög étteremben vacsoráztunk hárman, mert az aktuális barátnőjét elhoztuk a munkahelyéről és amúgy is a cseheknél ettünk utoljára (igen, tudom, hiba, de utcai árustól, pedig az éttermek olcsóak és jók)Este italozás meg játék volt műsoron.



http://www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2013_9_17_iaik0hbk7n.jpg

Aztán vasárnap reggel (5kor) a Mayweather box
gálát kísértük figyelemmel egyenesen Las Vegasból. Jó meccs volt. Jó fél liter kávé, és egy kiadós reggeli után délelőtt benéztünk a bázisra, meg voltunk erre arra, aztán este amerikai spagetti és amerikai foci volt terítéken. A Cowboyok vesztettek, én meg este 11kor értem haza. Szóval nem. Nemigazán pihentem ki magam a hétvégén, de legalább jól éreztem magam. Most pedig itt vagyok, hogy már harmadik este hegesszem össze az elmaradásom nagy floppy lemezeit, hogy új posztként csüngjön a blog első oldalának tetején.

Thats All Folks